Gyergyóból az El Caminóra

– Köllő Dávid azt mondja egy nappal az indulás előtt: alig várom, hogy úton legyünk. Hogy néz ki az útvonal, amelyre vállalkoznak?

– Gyermekeink ajánlották, elvisznek a repülőtérig. De olyan jó buszjáratot találtunk, hogy nem kell őket igénybe vegyük. Kolozsvárig buszozunk, onnan repülő visz Barcelonába. Ott majd eldöntjük, hogy autóbusszal vagy vonattal folytatjuk-e utunkat. Arra ülünk fel, amelyik hamarabb megy Paplonába, amely a Pireneusok spanyol oldalán van. Innen autóbuszjárat van a kiindulópontig, Saint-Jean-Pied-de-Portig, ahonnan már csak gyalog járunk egy hónapig.

– Hány naposra tervezik konkrétan a gyalogutat?

– Két változat is van: egy huszonkét napos és egy harminchármas. Meglátjuk, hogyan bírjuk, lehet, valahol a kettő között fejezzük be a zarándoklatot, s akkor napokat nyerünk. Mert haza így sem, úgy sem jövünk hamarabb. Ha belefér, lemegyünk Santiago de Compostelából az óceánhoz, aztán az sem baj, ha Barcelonában lesz több időnk, állítólag ott is van, mit nézni. Ezek a tervek. Miután hazajövünk, elmondom, mi vált valóra.

– Milyen céllal megy Köllő Dávid?

– Elkapott a kíváncsiság. Szeretek túrázni, sokat járok az ekésekkel, és valamilyen szinten ez az út is túra. Egy túra kapcsán jött szóba, hogy a Caminót jó lenne megjárni. Két éve készülődök, olvasom a könyveket, s keresem a társakat. Persze, amellett, hogy jó gyalogtúra, több ok is van, amiért kívánkozom: kikapcsolódni, úton és magammal lenni. Ezért sem számítottam sok fényképet csinálni, dokumentálni mindent. Nem akarok könyvet írni, írtak mások, s én elolvastam.