Fogyunk ugyan, de arányunk megmarad

Pénteken Kovászna megye tanácsának gyűléstermébe tartották meg az Ügyintézés magyarul című tanácskozást, melyre a Magyar nyelvhasználat Háromszéken című pályázat keretében került sor.

Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa arról tartott előadást, hogy milyenek a népesedési kilátások Székelyföldön. A rendszerváltást követően két alkalommal tartottak Romániában népszámlálást, 1992-ben és 2002-ben. Mindkét cenzus a magyarok számának csökkenésére mutatott rá. 1992 és 2002 között a magyarok száma Romániában 193 ezer fővel csökkent, miközben arányuk 7,1 százalékról 6,6 százalékra esett. Az eredmények arra utalnak, hogy a népesedési folyamatok magyar szempontból a kilencvenes években sem voltak kedvezőbbek, mint a múlt rendszerben.

A magyar népesség csökkenése 1992–2002 között a legdrasztikusabb a nyugat-, illetve dél-erdélyi megyékben volt. Székelyföldön ugyanebben a periódusban a népességcsökkenés kisebb mértékű volt. Míg Erdély egészében a magyarok száma 12, addig a Székelyföldön csupán 6 százalékkal esett.

Kiss Tamás elmondta, a kutatások rávilágítottak arra, hogy az erdélyi magyar népesség számbeli csökkenése az ezredfordulót követően is tovább folytatódott, így az erdélyi magyarok száma jelenleg 1,3 millió fő körül lehet. Ez azonban nem jelent feltétlenül Erdélyen belüli arányvesztést is. Ezt a megállapítást Kiss Tamás azzal támasztotta alá, hogy Erdélyben, főleg Székelyföldön nem olyan erőteljes az elvándorlás, mint az ország más térségeiben, ahol egész települések állnak üresen.

Kiss Tamás összegzésként elmondta, hogy egy nem rég, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által megjelentetett elemzés szerint, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, a 2011-es népszámlálás azt mutathatja ki, hogy a magyar népesség Erdélyen belüli aránya nem csökkent 2002-höz képest.