Fagyosszentek – még manapság is ráijeszt a gazdákra a három ác

De az 1582-es Gergely-féle naptárreform úgy hozta, hogy mind az ő, mind Pongrác és Bonifác névnapja május 12–14. közé esett, amikor rendszerint hideg északi légtömegek zúdulnak Közép-Európára,

Életükről kevés megbízható adat maradt fenn, amit ezekből és legendáikból ki lehet hámozni az, hogy a gazdag főúri családból származó Pongrác mintegy 1700 évvel ezelőtt élt Frígiában, a mai Törökország területén, és mivel pogány apja korán meghalt, az árván maradt fiút a rokonság keresztény szellemben nevelte,

Még abban az évben, Kr. u. 304-ben Diocletianus császár nyájas szavakkal akarta rávenni hitének felhagyására, amire az ifjú annyit válaszolt: „a te intelmed nekem annyi, mintha az a festett kép beszélne ott a falon.” Ilyesfajta szemtelenség nem vonhatott maga után egyebet, mint azonnali lefejezését.

Hajdanán a peres felek a sírjánál fogadkoztak esküvel, hogy a bíróságon az igazat vallják.

Neve egyébként a görög panktratioszból származik, ami nagyjából hatalmas erejűt jelent, így nem véletlen, hogy egyesek a pankrációval is összefüggésbe hozzák.

A hunok végül nem is dúlták fel Tongerent, de a germán törzsek annál inkább. Kultuszát a Rajna-vidéki szászok már az Árpád-korban magukkal hozták Erdélybe, több templomukban (Berethalom, Kereszténysziget, Nagysenk, Kakasfalva, Nagydisznód, Zsidve) találunk erre utaló nyomokat. Neki a sírja fölé építettek templomot, s vált zarándokhellyé. Jézus távoli rokonaként tartják számon,

A Kr. u. 307-ben lefejezett, addig kifejezetten nagy mulató és nőcsábász hírében álló Bonifác története egyenesen filmvászonra kívánkozik. Vagyonkezelőjeként egy könnyű erkölcsű, de gazdag római hölggyel szűrte össze a levet, aki miután kereszténnyé lett, megkérte ifjú szeretőjét, hozzon neki valami vértanú-ereklyét a távoli Keletről. Végül az ő levágott, társai által hazavitt fejével kellett megelégednie, ugyanis hősünket a kisázsiai Tarsusban annyira megindította öt keresztény kínzása, hogy

Az Aglaes vagy Aglaida nevű hölgy azután csak imával és böjttel megszentelt életet élt, halála után pedig Bonifác mellé temették.

Hogy ez mennyire bizonyult jó vagy rossz ómennek, nem mérlegeljük, de a 6. századi II. Bonifác volt az első olyan pápa, akit nem avattak szentté, a Vatikán kincstárát 974-ben kirabló VII. Bonifácot a felbőszült nép lincselte meg Róma utcáin, Krisztus földi helytartója világi hatalmának hanyatlása pedig a 14. század elején, VIII. Bonifác idején kezdődött, akit a Vencel-párti budai papok ki is átkoztak az egyházból.

Nem mindig pont a napjukon

Májusi fagyos légtömegek a Gergely-naptár előtt is ékeztek Közép-Európa fölé, de a forrásokban nem maradt fenn, hogy az emberek addig kiket okoltak miattuk. Délebbre már nemigen tudtak kárt okozni, ezért például a régi rómaiak Lemuria ünnepét ülték ez időszakban (a Julián-naptár szerint május 9-én, 11-en és 13-án), ami szellemkiengesztelési, bajelhárítási rítusokkal járt, többek között a termésért, termékenységért való aggodalom jegyében. Ezért írhatta Ovidius, hogy

Az csaknem biztosra vehető, hogy ebben a hónapban hideg időjárás köszönt be, néha erős széllel, hirtelen légnyomásváltozás okozta heves viharokkal, netán fagyokkal, de nem föltétlenül pontosan Pongrác napján, lehet előtte vagy utána is. Igaz, például 1903-ban – a Székely Nemzet című lap tanúsága szerint – szinte óramű-pontossággal érkezett, amikor

Az utóbbi napon dél felé hirtelen vihar támadt nyugat felől.

Nyugat felől jött a vihar, de sajátságos tünemény, hogy Erdővidéken, ahonnan rendesen kapjuk az esőt, csupán száraz fergeteg volt. Ellenben a baróthi hegyláncz keleti oldalán a déli tájakon s ezek között Sepsiszentgyörgyön is a jótékony langyos eső áztatta a határokat.”

Fagytól tehát nem kell tartani. Sokkal nagyobb baj, hogy nem akar eső lenni. Már pedig ha egy pár napig nem lesz, megint jön egy olyan nyomorúságos esztendő, amelyiknek párja nem volt.”

És ha esik Pongráckor?

A mindszentiek úgy tudták, ezek a szentek aközben fagytak halálra, hogy köpenyükkel betegeket védtek a hidegtől. Egy topolyai szólás szerint

– emiatt haragudtak meg úgy az emberekre, hogy minden évben visszatérnek, hogy tönkretegyék a termést. És bizony még manapság is aggodalommal töltik el a gazdákat, a túl korán veteményező háziasszonyokat, hiszen

Van, aki annyira óvatos, hogy május közepéig semmilyen palántát nem ültet ki a szabadba, nehogy megfagyjon, még akkor sem, ha egyes kalendáriumok május 6-át nevezik Babvető János napjának, és régebb a szabadföldi zöldségtermesztésben az év századik, azaz Gyula napját (április 12.) kellett megvárni a palántálással Magyarországon, bár nem valószínű, hogy ennek megállapítására a székelyföldi éghajlati viszonyokat vették alapul.

A sóvidéki asszonyok korábban éppen a tavaszi korondi kirakóvásár napján, május 13-án vetették el a kendermagot, hogy szép és jó kender teremjen, de hát ki termeszt manapság kendert a kertjében! Legalábbis törvényesen…

– mondogatták eleink.

A moldvai magyarok szerint „a Pongrác-napi eső a mezőt indítja, a szőlőt búsítja”, és erre hajaz az ugyancsak több évszázados tapasztalatok kvintesszenciáját nyújtó mondóka is, miszerint „sok bort hoz a három ác, Szervác, Pongrác, Bonifác, ha felhőt egyiken se látsz!”

Pongrác-napi eső

Szénatermelő idő,

De gyenge szőlő

– jegyezte le nagyszüleitől Portik Irén néprajzkutató.

És mivel Szervác „a hideg keleti széllel sok virágra lehelt már halálos csókot”, némelyek úgy vélik, hogy ezeken a napokon a szívek is kihűlnek, így jobban jár, aki a csóktól tartózkodik. Ám ha jól belegondolunk, semmilyen nyomos érv nem szól amellett, hogy ezt mindenáron be is kellene tartani.