Erdélyi és magyarországi mofettaszakértők találkoztak

Fotó: KMT

A mofettákról, népi fürdőkről, borvizekről értekeztek a hétvégén a magyarországi Mátraderecskén tartott konferencia keretében. Az eseményt Heves és Kovászna megyék önkormányzatainak együttműködése révén szervezték.

Bús Ildikó

2010. szeptember 28., 13:192010. szeptember 28., 13:19

2010. szeptember 28., 15:272010. szeptember 28., 15:27

Fotó: KMT

A mofetták hasznosítását és gyógytényezőként való felhasználását célzó tapasztalatcserén vettek részt szeptember 23–26. között Mátraderecskén a Kovászna megyei tanács, illetve a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársai, valamint Szentkatolna község polgármestere és az Ismerjük És Ismertessük Meg A Mofetta Gyógyhatását ifjúsági pályázat háromszéki nyertese, az albisi Pilbát Gabriella.

„Kovászna megye mint borvíznagyhatalom meghatározó szereplő a mofettákat túlnyomóan alkotó szén-dioxid gáz gyógykezelésként való hasznosításában. Megyénkben több helyen hasznosítják az utóvulkáni működés más megnyilvánulásait is – népi fürdők, ivókutak, borvizes medencék –, valamint a felszíni vulkáni képződmények turisztikai vonzerejét is” – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke.

A konferencia során elsősorban azokat az áttörési pontokat célozták meg, melyek kölcsönösen hasznosíthatók az idegenforgalom növelése érdekében. Felmerülő lehetőség például a mofetták alternatív hasznosítása – ebben az esetben nem a gyógyulni vágyók jelentenék az elsődleges célpontot, hanem nagyobb hangsúlyt kapna a mofetták idegenforgalmi különlegességet betöltő szerepe.

Fotó: KMT

A háromszéki küldöttség a látogatás során betekintést nyert több magyarországi gyógykezelő és wellness központ működésébe. A résztvevők megismerkedhettek a mesterséges szénsavfürdő kialakítására használt technikai berendezéssel, és párhuzamot vonhattak a természetes és kádas borvízfürdő, illetve a mesterséges között.

Az egri gyógyvizet 1448-ban említik először, Balneum Carthusiensium, azaz karthauzi fürdő néven, egy középkori oklevélben. Feltételezhető, hogy ekkor már fürdőépület is létezett. A Török Fürdő Kaszab Ákos Ybl-díjas építész tervei alapján került teljes felújításra. A tervező az 1839–40-es évek barokk és klasszicista gyökereihez tért vissza, miközben a mai kor igényeit sem tévesztette szem elől. Az egri török fürdő példaként szolgált arra is, hogy a vonzerő hatványozódik, ha a kezelő vagy egészségmegőrző tényezők műemlék helyszínnel társulnak.

A mofetta gyógyhatását, valamint a Heves és Kovászna megyei mofettákat a fiatalok körében népszerűsítő együttműködés 2011-ben is folytatódik.