Sokan sokat tettek az elmúlt időszakban a Nyikó menti gyülekezetben – nekik szólt a köszönet vasárnap, és Istennek a hálaadás. Már nem az út mellett parkolnak az autók, a templomkertben térköves helyet alakítottak ki. Tíz új, cserefakeretes hőszigetelt ablak vár beépítésre a megszentelt falak tövében, és hamarosan elkészül a 16. század óta a gyülekezetben szolgált huszonhárom unitárius lelkész nevét tartalmazó emléktábla is. Az ünneplésre megnyitották a rég nem használt asszonybejáratot a templomban – mindenki kíváncsian szemlélte a szomszédságában elhelyezett közösségi eszmei értékeket.

Volt, van, lesz

Koppándi Botond kolozsvári teológiai tanár szószéki beszédében az Apostolok cselekedeteiből idézve a farizeuspárti írástudók kérésére utalt. A Nagytanács ne alkalmazzon véres, megtorló intézkedéseket a Jézus nevében tanító apostolokkal szemben. Hadd döntse el az idő, hogy a keresztyénség Isten kedve szerint való mozgalom-e. Az unitárius egyház négyszázötven éve visszajelzi a Lélek sugallatát, és hisznek a Gondviselés további évszázadaiban.

A helyi gyülekezet múltjelzői közül visszavitték a templomba azokat a tárgyakat, amelyeket elődeik készítettek – mondta Tófalvi Tamás helyi lelkész. Az egyházközségi gyűjteményt nem azért hozták létre, hogy azon siránkozzanak, mennyivel szebb és jobb volt hajdanán, hanem azért, hogy ha az eljövendő nemzedékek nem találnak választ kérdéseikre és tanácstalanok, e helyen múltbéli övéiktől tanulják el: „járt utat járatlanért el ne hagyj”.

Tárgyak és történeteik

A megszentelt térben kapott helyet a 17. századi, különleges festésű és értékű éneklőszék, két régi persely, valamint a gyülekezet régi temetkezési zászlaja – az egyházközség szinte mindenik korszakából található olyan emlék, amely által kötődnek a múlthoz. Köztük a templom kisgömbje is, amelyet a tetőfedéskor kellett eltávolítani.

Végül a lelkész felmutatta a falu központjában 1942-ben készült fényképet. Azok közül, akik a gyászkopjafa mellett álltak, még páran élnek. A tragikusan elhunyt Horthy Istvánnak (1904–1942), Magyarország kormányzóhelyettesének állítottak emléket Székelyszentmihályon, és az egykori kopjafaavatón a gyülekezet tagja, Varga Irma néni szavalt. A kinagyított fotográfiát fia, Géza helyezte el a múzeumban, a közelmúltban a kultúrotthon tetőzetének javításakor megtalált kopjafa mellett.

Az érzelmek áradása a díszkapunál folytatódott: a helyi citerazenekar, majd Sorbán Enikő népdalénekes hangját visszhangozta a tájék. A kapuállító hitmegtartókra Koppándi Botond lelkész kért áldást.