Egy egész könyv foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi történt az úzvölgyi temetőben

Az úzvölgyi katonatemető 2019. június 6-án történt meggyalázása mindmáig fájó emlék. Archív

Fotó: Pinti Attila

Mi történt az úzvölgyi temetőben? Erre a kérdésre adja meg a választ Székely-Szabó Zoltán legújabb könyve. A Sírkabarét október 3-án, csütörtökön 18 órától mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban.

Kocsis Károly

2024. október 03., 13:152024. október 03., 13:15

2024. október 03., 13:162024. október 03., 13:16

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A túlnyomórészt hősi halott magyar katonák nyughelyéül szolgáló úzvölgyi katonatemető 2019. június 6-án történt meggyalázása mindmáig fájó emlékként lüktet közös emlékezetünkben. Azon a napon ezres nagyságú román tömeg vonult fel az 1917–1918. évi harcok helyszínére, közülük futballhuligánnak látszó fiatalok. Megkerülve a tétlen csendőrségi egységeket, hátulról bejutottak a sírkertbe, kitépték a kapu szárnyait és utat nyitottak hőzöngő társaiknak. A temetőbe benyomulók összetörték a székelykaput, kihúzták a földből és szétdobálták a magyar katonák mogyoróágakból rögtönzött, névtáblás keresztjeit.

Sírkabaré című kötetében az ezzel kapcsolatos forrásértékű dokumentumanyagokat (újságcikkek, jegyzetek) gyűjtötte össze Székely-Szabó Zoltán a magyar és a román sajtóból, ezáltal átfogó, részletes összefoglalót hozva létre arról a baljós napról, valamint annak előzményeiről, utóhatásairól és következményeiről. A könyvbemutatón a szerzővel Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, a rendezvény házigazdája beszélget.

Néhány mondatban a szerzőről

Székely-Szabó Zoltán (1949, Rücs, Maros megye) színész, újságíró, író, humorista a kolozsvári BBTE magyar–angol szakán, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színészképző szakán szerzett diplomát. Ezt követően egy évtizeden át a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház színésze volt. 1987-ben emigrált Nyugat-Európába. Bécsben – saját meghatározása szerint – „taxínészként”, azaz taxisofőrként dolgozott, de a színi pályát sem adta fel, emellett kultúraszervezőként, rendezőként, szerkesztőként tevékenykedett. Az 1990-es évektől a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja, 1993 és 2002 között a bécsi Europa Club évkönyveinek szerkesztője volt. Színházszervezői munkásságáért 2008-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bánffy Miklós-díjával tüntették ki. Többek között az alábbi önálló kötetetek tette le az olvasó asztalára: Volt egyszer egy társulat (beszélgetések, szatírák, paródiák, Budapest, 1993); Az elvtárs nem vész el (politikai szatírák, Sepsiszentgyörgy, 1996); Könnyű nekem („humoros zagyvaság”, Baja, 2003); Bécsi magyar színházasdim (Bécs, 2003); Egy nemzedék három felvonásban. Erdélyi magyar színészek tegnapelőtt, tegnap és ma (Kolozsvár, 2012); Végtelen farsang és egyéb politikai szatírák (Marosvásárhely, 2014); Őszülőföldem (Marosvásárhely, 2020); Csillagos ég… (Marosvásárhely, 2022).

Háromszék Kultúra