Ebben a szakmában munkavégzés közben nincs hibalehetőség

Amikor építkezések, mezőgazdasági munkálatok során valahol világháborús gránát, akna vagy bomba kerül a felszínre, ezekhez kizárólag a tűzszerészek érhetnek hozzá, akiknek munkája nagyon összetett, és rendkívül veszélyes.

Hargita megyében 2016 januárjában alakult meg a Hargita Megyei Olt Sürgősségi Esetek Felügyelőségének alegységeként működő tűzszerész-alakulat, amelynek jelenleg három tagja van.

Ciobotaru Eduard, Ferencz László és Borţun Cristian tűzszerészek a minap a megyei tűzoltóság csíkszeredai székhelyén meséltek a Székelyhonnak munkájukról, bevetéseikről és az ezzel járó veszélyekről.

Korábban a polgárvédelem keretén belül tevékenykedtek a tűzszerészek, ám egy országos átszervezés következtében a megyei tűzoltóságok tűzszerész alegységeket hoztak létre. Így alakult meg 2016 januárjában a Hargita megyei pirotechnikai csapat is, amelynek fő feladata a fel nem robbant aknák, bombák, lövedékek hatástalanítása, elszállítása és megsemmisítése, illetve télen a jégtorlaszok felrobbantása.

Ciobotaru Eduard a Vaslui megyei Huszvárosban született, 1994 óta él Hargita megyében. Kezdetben a védelmi minisztérium kémikusaként tevékenykedett, majd 2006-ban csatlakozott a tűzoltósághoz, és 2013-ban elvégezte a pirotechnikai képzést. Az egység 46 éves csíkszeredai gépjárművezetője, Ferencz László 10 éve csatlakozott a tűzoltósághoz, és két éve végezte el a tűzszerész képzést. A szintén csíkszeredai, 30 éves Borţun Cristian 2007 óta a tűzoltóság alkalmazottja, és 2015-ben végezte el a pirotechnikai képzést.

A tűzszerészek elmondása szerint ezeken a képzésen elsajátították a különböző robbanóeszközökre, illetve az ezek megsemmisítésére vonatkozó tudnivalókat, a különböző robbantási technológiákat, és mindent, ami ehhez a munkához szükséges. Emellett minden évben újabb vizsgákon kell részt venniük, többek között pszichológiai szempontból is felülvizsgálják őket. Egyébként

a hírszerző szolgálatnak és a belügyminisztériumnak is vannak pirotechnikai egységei, ám a világháborús robbanóeszközökkel kizárólag a tűzoltósági alakulat foglalkozik,

így ők hárman látják el az összes ilyen esetet a megyében. Elmondták azt is, a változatosság és az adrenalin miatt döntöttek úgy, hogy ezt a pályát választják, ugyanakkor belátták, hogy

épelméjű ember aligha vállalná az ezzel járó veszélyeket.

Ennek oka, hogy a bevetéseik során minden egyes alkalommal életveszélyben vannak, sohasem tudják, hogy pontosan mire számíthatnak, a megtalált eszközök pedig bármikor felrobbanhatnak. Hozzátették, a legfontosabb, hogy mindig megőrizzék a nyugalmukat, kipihentek legyenek, és pontosak. Ez ugyanis egy olyan szakma, ahol egyszer sem lehet hibázni.

Idén 14 bevetésük volt a tűzszerészeknek Hargita megyében. Legutóbb október elején Gyimesközéplokon találtak egy második világháborús aknagránátot a vasúttársaság munkásai, akik azonnal riasztották a tűzoltóság tűzszerész csapatát. Az egység a helyszínre érve további hat robbanóeszközre bukkant egymásra helyezve, éppen ezért ezt tartják az eddigi legveszélyesebb küldetésüknek.

A 120 mm-es aknagránátokat biztonságban eltávolították, és egy későbbi megsemmisítésre elszállították ezeket a tűzoltóság csíkszeredai helyszínén található raktárba, ahol az idén megtalált összes veszélyes szerkezetet tárolják.

A legtöbb eset egyébként tavasszal és ősszel történik, ugyanis

a mezőgazdasági munkálatok során, főleg ásások alkalmával gyakrabban találnak a lakók különböző háborús robbanóeszközöket.

A tűzszerészek, akárcsak a tűzoltók, állandó készenléti szolgálatban vannak, váltásos módszerrel. Mindig csak az egyikük van ügyeletben, de a másik két otthon tartózkodó tűzszerész is mindig elérhető kell legyen, hiszen bármikor, a nap bármely időpontjában kaphatnak riasztást.

Éjszaka nem dolgoznak: ha az éj leple alatt riasztják őket, a rendfenntartókkal biztosítják ugyan a helyszínt, ám nem nyúlnak a robbanóeszközhöz, amíg ki nem virrad.

A bevetések menetével kapcsolatosan a tűzszerészek elmondták, amint befut egy hívás a 112-es egységes segélyhívószámra, amelyben jelzik, hogy találtak valahol egy olyan szerkezetet, amely veszélyes lehet, a tűzszerész egység legkevesebb két tagja, de gyakran mindhárom a helyszínre siet. Emellett a tűzoltók, a mentőszolgálat és rendőrök is kiszállnak a biztonság miatt, hiszen biztosítani kell a tűzszerészek számára a nyugodt munkavégzés feltételeit, valamint a váratlan balesetek esetén életmentő beavatkozásokra is szükség lehet.

Miután megérkeznek a helyszínre, a tűzszerészek magukra öltik a szükséges védelmi ruházatot, majd felmérik a terepet, szükség esetén kérik a terület kiürítését a lakosság védelmének érdekében. Ezt követően alaposan megvizsgálják a bombát, gránátot, aknát vagy egyéb veszélyes szerkezetet, és felkészülnek az elszállítására.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy

a többi védelmi szervvel ellentétben a tűzszerészek munkáját nem befolyásolja az idő. Nem feltétel, hogy minél gyorsabban lássák el a feladatot, sőt, a fontos az, hogy nyugodtan, lassan, pontosan járjanak el.

Olyan esetek is vannak, amikor olyan fokozottan veszélyes eszközre bukkannak, amely nem szállítható, ilyenkor a helyi önkormányzat engedélyével egy közeli helyszínen megsemmisítik azt. Ez azonban csak egy tiszt felügyelete mellett végezhető el, és mivel a Hargita megyei csapat három tagjának altiszti rendfokozata van, a megsemmisítések alkalmával más megyéből hívnak felügyelő tisztet. Az ezzel járó bonyodalmak azonban hamarosan megszűnnek, ugyanis egy Hargita megyei tiszt elvégezte a pirotechnikai képzést, és a közeljövőben csatlakozhat az egységhez.

A biztonságos elszállítást egy speciális járművel végzi a tűzszerész csapat, egy átalakított rakterű Isuzu terepjáróval. Ennek rakterében három fémdoboz kapott helyet, a két kisebb a különböző felszerelések tárolására szolgál. A harmadik, nagyobb méretű biztonsági fémdoboz alján faforgács és homokágy található, ebbe helyezik az elszállítandó veszélyes robbanóeszközöket.

A járművet tavaly kapta az egység, azelőtt egy hasonlóan felszerelt Dacia márkájú járművel közlekedtek. Emellett egy speciális, kevlárból készült védőruha is a rendelkezésükre áll, ezt azonban csak a fokozottan veszélyes bevetéseken használják. A védőmellény és a védősisak azonban mindig rajtuk kell legyen.

Egy-egy terep felderítéséhez fémkeresőt használnak, amely hangjelzéssel figyelmeztet a közelében lévő fémek jelenlétére.

A tűzszerészek találtak már többek között világháborús gránátot, aknát, bombát, töltényt és tüzérségi lövedéket, amelyeket a harckocsik használtak.

A megye több településén bukkantak hasonló eszközökre, például Székelykeresztúron, Maroshévízen, Csíkmadarason, Gyergyószentmiklóson, Tusnádon, Gyimesközéplokon, Borszéken, Gyergyóhollón és Parajdon. Mint mondták, mivel világháborús frontvonal volt a térségben, biztos, hogy a felfedezettek mellett még rengeteg robbanóeszközt rejt a föld Hargita megyében. Az elszállított robbanóeszközöket egy speciális raktárban tárolják, és évente egyszer vagy kétszer megsemmisítő akciót tartanak, azaz felrobbantják ezeket a csíkszeredai katonai lőtéren.

A fel nem robbant világháborús aknák, bombák, lövedékek hatástalanítása, elszállítása és megsemmisítése mellett a tűzszerészek másik fontos feladata a jégtorlaszok felrobbantása. Keményebb teleken ugyanis előfordulhat, hogy a folyók befagynak, nagyméretű jégtáblát alkotnak, és amennyiben sorozatosan felmelegedések és lehűlések váltják egymást, komoly jégtorlaszok alakulhatnak ki. Mivel ezek árvizeket okozhatnak, szükség van a tűzszerészek közbelépésére, akik ilyenkor jégrobbantást végeznek. Tavaly egy ilyen típusú bevetésen vettek részt a Hargita megyei tűzszerészek, továbbá egy megsemmisítő akciót tartottak, és 12-szer riasztották őket különböző megtalált robbanóeszközökhöz a megyében.

Ebben a tekintetben

országos szinten Hargita megye a „középmezőnyben” helyezkedik el, ugyanis egyes megyékben egyetlen világháborús robbanóeszközt sem találtak még, vannak azonban olyanok is, mint például Iaşi vagy Vráncsa megye, ahol évente 300 bevetésük is van az ottani tűzszerészeknek.