Dicsőség a magasságban: a karácsony igazi arca – Kolumbán Vilmos református püspök pásztorlevele

Teremtményi világunk, amelyben alig van helye Istennek, inkább az emberi kicsinyesség és önzés meghatározottságának fogságában él semmint az isteni igazság és tisztaság elismerésében. Ezért van az, hogy amikor az ember meghallja az isteni szót, az mindig riadalmat okoz. Egykoron

Isten prófétákat és bírókat küldött, hogy népét tanítva visszavezesse abba a közösségbe, amelyet az ember megtagadott és magától eltaszított. De amikor Isten szól, minden megváltozik.

A betlehemi mezőn éjszakázó pásztorok riadtan hallgatták a hirtelen megjelenő angyal szózatát: ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.

Akkor, ott a betlehemi mezőn angyalok serege jelent meg a pásztoroknak, és adta tudtára a világnak, hogy ez nem a félelemnek az ideje, hanem az örömé és a boldogságé. Nemcsak a kiválasztottak örvendeznek, hanem az egész világ.

Isten a fiában békességet és jóakaratot hozott a világra. Valódi békességet a látszólagos békés világba, igazi jóakaratot a jóindulatot színlelő világba. Olyat adott az embernek, amely megfoghatatlan, de nem múlik el, amely láthatatlan, de közösségeket kovácsol össze, amely erőtlennek látszik, de hegyeket lehet megmozgatni általa.

A betlehemi mezőn angyalok sokasága jelent meg és énekszóban dicsérte Istent és szólította fel az embert az ünneplésre. Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, az embereknek békesség és jó akarat.

Karácsony tehát a béke és jóakarat ünnepe. A lélek békéje és a jóakarat diadala. Akkor az angyalok a pásztorokhoz szóltak, nekünk nem adatott meg ez a lehetőség.

A szeretet belülről jön, és így lesz karácsonyunk igazán boldog és ajándékkal teljes.

Kolumbán Vilmos József református püspök