Csütörtökön "40 éves" a nagy árvíz

Május 13-án reggel a Maros megyei lapok (Vörös Zászló és Steaua Roşie) első oldalain a következő címmel jelentek meg: Program az ésszerű vízgazdálkodásra, az öntözési, árvízvédelmi, lecsapolási és talajerózió-leküzdési munkálatok kiterjesztésére Maros megyében az 1971–1975-ös években, valamint 1985-ig terjedő általános távlati előirányzatokra. Senki sem gondolta, hogy az öntözés néhány órán belül megvalósul, olyannyira, hogy az egész megye víz alatt lesz. 1970-ben nem kellett öntözni. Nem volt mit.

Az 1970. májusi katasztrofális árvízet a Maros középső részén, amelyet az akkor még hó borította Kelemen, Görgény és Hargita-hegységben lehullott bőséges esőzés (100–120 mm két nap alatt) okozta. A Küküllő és Maros árhullámai egymásra tevődésének volt \"köszönhető\", hogy Gyulafehérvárnál a vízszint 4 méterrel lépte túl az 1970 előtt jegyzett legmagasabb értéket. Ugyancsak akkor észleltek 2192 m3/mp-es vízhozamot Gyulafehérváron, Aradon pedig 2150 m3/mp-et. Kiszámítható, hogy a Maros évente 2 730 000 tonna hordalékot szállít, ami 1,84 millió m3 talajnak és az egész medence felületéről lekopott 0,067 mm-es rétegnek felel meg – írták akkor a szakermberek, mintegy magyarázatul a gátak, árvízvédelmi rendszerek hiányát pótlandó.

Marosvásárhelyen 4000 ház rongálódott meg, ebből 1500 nagyon súlyosan, 184 összeomlott. A 277 hajlék nélkül maradt család részére eddig 102, egyenként 250 négyzetméteres házhelyet jelöltek ki és osztottak szét. Június 10-ig a CEC segélyszámlára országosan 60 887 000 lej gyűlt be – közölték június 12-én.

Hogy tulajdonképpen mekkora is volt a veszteség anyagiakban és emberi életekben, azt ma sem tudni, hiszen a kommunista pártnak az volt az elve, hogy az ilyen adatokat nem kell a lakosság orrára kötni. Ezért aztán nem is lehet pontosan tudni, hogy az öt katonán kívül hány áldozata volt a negyven évvel ezelőtti árvíznek. Mert a segesvári fedeles hídat felkapta az ár, s a rajta tartózkodó emberekkel együtt elvitte. Csak becsülni lehet az áldozatok számát.