Természetvédelem gyönyörű képekben

– A Gödöllői Természetfilm Fesztiválon két különdíjat is nyert filmjével, a Hegyi kaszálókkal. Mit kell tudni erről a filmfesztiválról?

– A gödöllői fesztivál előzményei Pusztaszerhez köthetők, 2005–2012 között ott szerveztek természetfilm-fesztivált, amely éves találkozóra hívta a magyar természetfilmeseket. Miután az megszűnt, a pusztaszeri és gödöllői fesztivál szervezői összefogtak, és megszervezték a Gödöllői Természetfilm Fesztivált, amely, szándékaik szerint, a Kárpát-medencei alkotók kiemelt találkozóhelye lenne.

– Mindennapi embernek aligha jutna eszébe, hogy filmtéma is lehet, ha a gyimesi ember kaszál. Az alkotásból azonban kiderül, hogy ennek a több évszázados munkának milyen fontos természetvédelmi funkciója van. Hogyan jön rá minderre egy természetfilmes?

– Az alapötlet nem tőlem származik. A Pogány-havas Kistérségi Társulás és férjem, Demeter László biológus megpályáztak egy EU-s környezetvédelmi projektet, s pályázás közben jött az ötlet, hogy jó lenne filmvásznon, képileg is megmutatni a térséget. A film ugyan a teljes projekt töredékét képezi – költségvetés szempontjából is –, de a cél az volt, hogy valamiképp a helyiekben is tudatosítsuk: milyen fontos és ma már egyedülálló egész Európában, amit ők évszázadok óta évről évre elvégeznek. És nemzetközi szinten is megmutatni filmes eszközökkel, milyen értékekkel rendelkezünk mi Erdélyben. Laci volt az, aki tudta, mikor érdemes menni filmezni, a mezei munka melyik fázisa zajlik éppen, mikor húzza fel kék nászruháját a mocsári béka hímje, mint ahogy az a filmben is szépen látszik.

– Számomra az volt az érdekes, hogy ebben a természetfilmben állat, növény és ember egyaránt fontos szerepet játszik. Nem azzal szembesülünk, hogy az ember már megint mekkora kárt okozott puszta jelenlétével...

– Ez egy kivételes eset – épp az emberi tevékenység tartja fenn e kaszálók élővilágát. A filmben két biológus is megjelenik, akik elmagyarázzák, tudományos szempontból miért is fontos, hogy a falusi ember évről évre kimenjen hagyományos módon, kaszával, szekérrel kaszálni, trágyázni stb. Az ember nélkül ugyanis ezek a kaszálók elavarosodnak, bebokrosodnak, majd beerdősödnek. Fajgazdagság szempontjából ugyanis a kaszálók sokkal gazdagabbak, mint például az erdők, ezért is fontos a fenntartásuk.

A teljes interjú az Erdélyi Napló július 9-én megjelenő 27. lapszámában olvasható.