Székelynek lenni küldetés

Csíkszereda polgármestere a város lakóihoz intézett beszédében többek között az ünnepre való készülődés fontosságát emelte ki, hiszen „1848. március 15-e nem csak a pestieké volt, a szabadságharc nem csak a magyaroké, a székelyeké volt együttvéve, hanem külön-külön minden egyes emberé, minden egyes családé. Ha nem készülünk, és nem érezzük át az ünnep fontosságát, akkor az ünnep nem igazi”.

„A mai nap egyik fontos üzenete, hogy az ünnep meztelen örömét a legapróbbakban kell keresni, ott kell megtalálni, érezni, kiművelni, ahol a legigazibb, a legőszintébb: a gyerekekben, fiatalokban, a feltörekvő nemzedékben” – emelte ki a város elöljárója. De mint szavaiból kiderült, az ünnepre való készülődés közepette bizony szét kell tekintenünk, és akkor láthatjuk, hogy tüzek égnek, ég Krasznahorka vára, amelyhez vidékünk is kötődik, és lármafa ég Felvidéken, amiből viszont okos emberhez méltóan tanulnunk kell. Mi a mai székelyek számára 1848–49 üzenete? Mi a székelyek küldetése? Milyen is ma a székely? – tette fel a kérdések sokaságát a polgármester, egyben meg is válaszolva ezeket. „Székelynek lenni küldetés, ami nem kellemes, nem jó vagy rossz, hanem egy életen át tart. Kemény, nehéz küldetés, talán a legnehezebb, de mindmáig sikeres, mindmáig eredményes, mindmáig megtartó ez.” Itt vagyunk mi egy szigetként, még tartjuk magunkat, és teljesítjük küldetésünket – tette hozzá –, bizonyára azért is mert 1848–49 olyan erős lökést ad, amely biztosítja számunkra az energiát ehhez a küldetéshez.

„Új kiegyezés szükséges” – fogalmazta meg egyben a polgármester a forradalmi események mának szóló üzenetét. „Meg kell próbálnunk kiegyezni Bukaresttel. De nem úgy, ahogy most történik egy konkrét ügyben, hajba kapva, cirkusszal, nem külön békék és külön egyezségek kellenek, mint Felvidéken, hanem a székelységnek kell kiegyeznie Bukaresttel egyszer és mindenkorra, hogy eldönthessük, és mi dönthessük el, hogy mit szeretnénk ezen a földön, ezen a szigeten, amit Székelyföldnek hívtak, hívnak és fognak hívni” – emelte ki Ráduly. „Van remény és van erő bennünk, tudjuk, honnan jövünk, és azt is tudjuk, merre tarunk. Rajtunk múlik, hogy így legyen” – summázott Csíkszereda polgármestere.

Akarjuk a fényt!

Március 15-e rendkívüli nap. Örök, nagyszerű és dicső, minden magyar minden magyarok emlékezetében, éljenek is azok bárhol a nagyvilágban” – szólt a jelenlévőkhöz Szászfalvi László. Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. A történelmi események mának szóló üzenetét keresve, kihangsúlyozta: „a nemzetért mindent odaadni tudó és áldozatot vállaló akarat és a nemzeti összefogás, az összetartozás érzése és az ebben gyökerező politikai cselekvés vitte előre a magyarság ügyét. Így történt 1848-ban, 1956-ban, így történt 1989-ben”.

Az államtitkár ugyanakkor a közös ügyért, a nemzetegyesítés ügyéért való közös kiállás fontosságát emelte ki, mondván: csak akkor fogunk sikereket elérni, ha mindannyian egyet akarunk. „Az autonómia ügyének is ez az alapja. A felismerés, hogy nem vagyunk egyedül. Személyes véleményemként és a magyar kormány álláspontjaként is elmondhatom, támogatunk minden olyan autonómiaelképzelést, mely békességben és tárgyalásos úton tud létrejönni. Meggyőződésem, hogy Romániát ez nem gyengébbé, hanem erősebbé tenné” – mondta az államtitkár.

Szabadság, testvériség, egyenlőség

Tamás József római katolikus püspök a közösség érdekének a szolgálatát, az igazi szabadság kivívását, az igazi testvériség megvalósítását, a társadalmi egyenlőség fontosságát emelte ki. „Van, amiért vívnunk harcunkat. Adja a jó Isten, hogy a 164 évvel ezelőtt történt események emléke legyen ösztönző ebben a harcban, hogy mi is vessünk el minden terhet, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő küzdőteret” – hangsúlyozta Tamás József.

Szatmári Szilárd református lelkész szerint a mindennapok küzdelmei során tudatosítanunk kellene magunkban, hogy van bennünk erő, nagyok vagyunk, és minden lehetőségünk adott arra, hogy változtassunk életünkön, sorsunkon. A református lelkész úgy véli, nyíltan fel kell vállalni céljainkat, nem szabad félnünk, hiszen nem akarunk mást, mint egyszerűen a szülőföldünkön magyarnak lenni. „A szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak. Adjon az Úristen nekünk ilyen hitet, hogy lássuk magunkat elégségesnek, nagynak, mert azok vagyunk” – buzdította a jelenlévőket Szatmári Szilárd.

A Vár téren összegyűltek az ünnepi beszédek mellett meghallgathatták a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykarának, valamint a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola kórusának közös előadását, tapsolhattak a csíkszentsimoni fúvózenekarnak, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek.