Segítség, sérült gyerekem született!

„Sokszor elfelejtjük, hogy a fogyatékkal élőknek 98%-a a családban tölti mindennapjait” – fogalmazott a Caritas Szociális és Tanácsadó Szolgálata Fogyatékkal Élőknek által negyedik alkalommal szervezett konferencia megnyitóján Elekes Zoltán. A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője hozzátette, az állam annyival rendezi le ezt a kérdést, hogy bizonyos pénzösszegeket biztosít az érintett családoknak. „Erre természetesen szükség van, de ennyiben nem merülhet ki cselekvésünk, más jellegű támogatásra is szükség van” – nyomatékosított a szakember, aki szerint arra is meg kell találni a választ, hogyan lehet örömteli mindennapokat biztosítani az ilyen családoknak.

A csíksomlyói Jakab Antal Felnőttképzési Központban zajló kétnapos találkozó megnyitóján Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának igazgatója is köszöntötte a jelenlevőket. Elmondása szerint a sérültekkel dolgozó szakemberek gyakran úgy érzik, nem értékelik őket, illetve munkájukat a társadalom. „Ezek az emberek erőt merítenek az ilyen jellegű találkozókból, ahol egy nagy családhoz hasonlóan beszélhetik meg mindennapi problémáikat” – méltatta a rendezvényt az igazgató.

Veszteség vagy egy új élet kezdete?

„A legtöbb szülő veszteségként éli meg sérült gyereke születését” – kezdte a konferencia első előadását Magdó Orsolya szociális munkás, mentálhigiénés szakember. Kifejtette, ez a veszteségérzet ugyanolyan szakaszokon megy át, mint a gyász: sokkhatás, düh, szomorúság, érzelmi leválás, talpra állás, elfogadás. Utóbbi az a pont, amikor némiképp visszaáll az egyensúly a családban.

„Sok szülő esetében nem megy ez olyan zökkenőmentesen, van, aki elakad egy-egy fázisban” – magyarázta a szociális munkás, hozzátéve, ilyenkor lép színre a szakember. Feladata pedig az, hogy a családdal együtt megkeressék azokat az erőforrásokat, melyek révén sikerül továbblépniük.

„Sajnos, nem minden szülőt lehet bevonni a segítésbe, vannak, akik képtelenek átlépni az akadályokon. Nem kell lemondani róluk, szeretni kell őket” – nyomatékosított az előadó. Arra is kitért, nálunk még nem áll rendelkezésre olyan intézményes keret, mint számos nyugati országban, ez a sérült életének későbbi szakaszaiban okoz komoly nehézségeket a hozzátartozóknak.

A konferencia további előadásokkal, illetve a Fekete léggömb című angol-ausztrál filmdráma megtekintésével folytatódott. A pénteki nap a műhelymunkáknak van fenntartva, illetve egy kerekasztal-beszélgetésnek, melynek témája: Sérült gyerek a családban, házasságban.