Saját magunk rendelkezhetünk vadászterületeink felett

Ha árverésre kerül sor, ismét az idegen vadászok szabják a törvényt saját területeinken

Közleményben hívja fel Hargita Megye Tanácsa, illetve a Hargita Megyei Agrárkamara a megyében működő közbirtokosságok és termelői társulások figyelmét az augusztus végén megjelent 1221-es miniszteri rendeletre. Ez határozza ugyanis meg, miként adhatók a vadászegyesületek ügykezelésébe tíz éves bérleti szerződés alapján a tulajdonosi társulások területei. Az illetékesek kihangsúlyozzák, a szóban forgó rendelet előírásai kiaknázhatók oly módon, hogy a székelyföldi termelők hasznára fordíthatók legyenek. Így ezek számára lehetőség adódik, hogy saját tulajdonukat még inkább a saját javukra használhassák fel.

Mint kiderül, még a 2006/407-es vadászati törvény mondta ki, a vadászterületek tíz évre megkötött bérleti szerződése lejártával a területtulajdonosi társulások árverés nélkül kaphatják meg a vadásztatási jogot ott, ahol a terület 51 százalékát a területtulajdonosok birtokolják. Ennek módját szabályozza az említett (2010/1221-es) miniszteri rendelet. Az illetékesek szerint a Hargita megyei tulajdonviszonyokat figyelembe véve, megállapítható, hogy általában a közbirtokosságok rendelkeznek a legnagyobb tulajdonhányaddal a vadászterületeket illetően. Megjegyzendő, ahhoz, hogy az 51 százalékot vadászterületként birtokolni lehessen, községenként 400–600 tulajdonosnak kell belépnie szántó- és erdeikaszáló-területtel.

„Jogosan teszik fel a kérdést a tulajdonosok, hogy ebből milyen előnyük származik. A válasz egyértelmű, a tulajdonosok közgyűlése dönti el, melyik vadásztársulat kaphatja meg ügykezelésre a vadászterületet; meghatározzák, hogy a terület utáni bért (amelyet a miniszteri rendelet szabályoz) miként használják fel” – hívják fel az érintettek figyelmét.

A közlemény fogalmazói szerint rendkívül fontos tudni, a törvény szabályozása értelmében hegyvidéken egy vadászterület nagysága 10 000 hektár. A bérleti díj 10 000 euróig mehet. Ennek 80 százaléka a tulajdonosi társulást illeti meg, és felhasználási módját a társulás közgyűlése dönti el. Dönthetnek a bérleti díj kifizetéséről a tagoknak – bár a hektáronkénti egy euró összeggel a kis területek tulajdonosai nem tudnak sokat kezdeni –, vagy a befolyó összegből építhetnek mezei utakat, a legelőkön szálláshelyeket, itatókat, ahol a területtulajdonosok állatai kaphatnak helyet, vagy a vadászegyesülettel egyetértésben megtéríthetik a vadkárokat különösebb minisztériumi bürokratikus eljárások nélkül.

A lényeg az, hogy a jogos tulajdonosok rendelkezzenek a terület fölött, ne idegenek. „Felhívjuk a tulajdonosok figyelmét, hogy ne szalasszák el ezt a kínálkozó alkalmat, ellenkező esetben ismét kiengedik kezükből tíz évre az önrendelkezés lehetőségét” – nyomatékosítják az illetékesek.

Mint kiderült, az elkövetkező időszakban a közbirtokosságok vezetőtanácsai és a vadászegyesületek tagjai felkeresik a tulajdonosokat, akik aláírásokkal kérhetik a belépést a tulajdonosi társulásokba a vadászterületen levő területekkel. „Sajnos, a törvény így rendelkezik, másképp nem kaphatja meg a tulajdonosi társulás a vadásztatási jogot árverés nélkül. Ha árverésre kerül sor, jöhetnek idegenből az újgazdagok, akik mellényzsebükből kifizetik a díjakat, és az idegen vadászok szabják a törvényt a saját területeinken. Már volt példa rá, hogy a pénz diktálta a törvényt. Összefogással, tisztességes egyezségekkel valódi tulajdonosokká válhatunk” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben. Arra, hogy a Csíki-medencében hogyan élnek ezzel a lehetőséggel, a későbbiekben még visszatérünk.