Receptek és jó tanácsok a negyvenes évekből

Vaszi Rózsika Csíkszentimrén született 1925-ben, még tizennyolc éves sem volt, amikor férjhez ment egy csíkszentkirályi legényhez valamikor a negyvenes évek elején. Szeretett sütni, főzni, ha csak tehette, kis gyöngybetűkkel, kézzel írogatta esténként a petróleumlámpa fényénél a sütemény-, savanyúság-, levesrecepteket. Receptes füzeteire, szakácskönyveire vigyázott, mint a szeme fényére. Mindez csak a képzelet szüleménye, Rózsika néni ugyanis több mint hatvan éve halott, de fia és unokája a napokban egy kis dobozt talált és abban a néhai fiatalasszony kézzel írott receptjeit, szakácskönyveit. „Ha így őrizgette s gyűjtögette, biztosan sokat el is készített belőlük” – jegyezte meg szinte csak magának Lakatos László, Rózsika néni unokája. Ő jelezte ugyanis szerkesztőségünkben: szívesen megmutatná ezeket a régi recepteket.

A háziasszony helyes magatartása

„Kinek érdeke, hogy gyorsan készüljön el az ebéd? Mindenkinek. A dolgozó nőnek azért, mert a napi nyolc órai munka után nincs sem kedve, sem ereje, sem ideje a hosszan tartó főzőcskézéshez. A háztartásbelieknek is érdekük. Ha a főzésre fordított órákat sikerül csökkenteniök, több idő jut arra, hogy gyermekeikkel és önmaguk művelésével is foglalkozhassanak. Lesz idejük a lakás és önmaguk csinosítására. Ez utóbbit nem volna szabad egyetlen háziasszonynak sem elhanyagolnia. A gyors főzés nem azonos a kapkodással. Nem is boszorkánymesterség, ha adva vannak a szükséges feltételek: a háziasszony helyes magatartása, a konyha jó berendezése és felszerelése, a helyes munkamenet betartása, a gyorsan elkészíthető ételek ismerete” – olvasható egy, az ötvenes évek elején kiadott szakácskönyvben, amelyben a háztartás forradalmasítására, új ételek bevezetésére ösztönzik a háziasszonyokat.

Tud mindenki gyorsan főzni?

„Igen. Természetesen a gyors mozgásúak előnyben vannak, azonban a legfontosabb a gyors munkamódszer, tehát az, hogy a háziasszony erejével és idejével jól gazdálkodjon. Egyetlen percig – a főzés tartama alatt - egyetlen felesleges mozdulatot se tegyen. Ha főz, akkor csak főzzön. Szomszédolásnak, regényolvasásnak nincs helye ilyenkor. Jobb a munkát gyorsan elvégezni s aztán nyugodtan pihenni, szórakozni. Állandóan figyeljünk készülő ételeinkre, s akkor kifutott leves, odaégett hús, túlsült, kiszáradt tészta nem lesz soha a konyhában” – áll a szakácskönyvben, amely szerint nem tanácsos ragaszkodni a mindennapi húsos ebédhez, mert az költséges és egészségtelen.

Receptek a negyvenes évekből

Érdeklődéssel lapozhattuk el az 1941-ben, a Magyar Királyi Közellátásügyi Miniszter Közellátási Hivatala által kiadott, Táplálkozzunk helyesen című szakácskönyvet, amelyben arra ösztönzik az olvasót, hogy fogyasszanak minél több zöldséget és gyümölcsöt. A húsz fillérért eladott receptes könyvben természetesen ennek szellemében közölnek recepteket is.

Mágnás palacsinta, budapesti tepertős pogácsa, magyar kuglóf, főispánné receptje, cseresznyés-vajas-meggyes béles, aranygaluska, almás pite, gomba tészta, Éva torta, szilva ecetben – csak néhány a negyvenes évekből hátramaradt kézzel írott receptek közül. „Mindent nem tudtam még én sem elolvasni, mert rengeteg van. Úgy negyvenet számoltam meg, de még van jócskán” – jegyezte meg Lakatos László. „El nem dobjuk semmi esetre sem. Sajnos asszony nincs a háznál, de megőrizzük emléknek. Mikor úgy lesz időm, még olvasgatom, de el nem vetődik az biztos. Ezek nagyon régi dolgok, vigyázunk rájuk” – hangsúlyozta Rózsika néni unokája.