Nem maradnak egyedül a bajban a csíkiak

Nagy volt a riadalom július 1-jén éjjel a csíkvacsárcsi Szőcs családnál: a háziasszony arra ébredt, hogy lángokban áll a csűr és az udvaron levő műhely, és nemcsak az övék, hanem a két szomszédos csűr is. „Attól az időtől számítva, hogy az asszony észrevette, és én kiszöktem az ajtón, 15 perc alatt leégett minden” – elevenítette fel a borzalmas éjszaka részleteit Szőcs Antal, amikor nemrégiben meglátogattuk a károsult családot. „Nem gondoltuk, hogy ilyen helyzetbe kerülünk. Azért imádkoztunk, hogy valahogy a ház maradjon meg. Két kisgyerekünk van. A kilencéves lányunkat, aki látta a tűzet, nagyon megviselte. Mai napig elsírja magát” – fűzte hozzá felesége, Enikő.

A csíkszeredai hivatásos tűzoltóság kárösszesítése szerint három gazdasági épület, egy műhely és a hozzá épített raktár vált a lángok martalékává, elégett tizenöt tonna széna, tíz köbméter fűrészáru, két köbméter tűzifa, száz szalmabála, egy szekér, egy fejőgép, több lakatosszerszám, egy kútfúró berendezés pedig megrongálódott. A tűzben egy póniló és egy borjú is elpusztult, az egyik házba pedig belekaptak a lángok. A keletkezett kár közel hatvanezer lej volt. A károsultak úgy vélik, szándékos gyújtogatás történt.

Ottjárttunkor még látszottak a halomba rakott szenes fák, amelyek a gazdasági épületekből maradtak, a szomszédos udvarokon azonban már épülnek az új csűrök. „Teljes odaállással segítettek a falubeliek, és még a szomszéd falubeliek is. Akkor is, amikor történt az eset, és utána is. Jöttek az önkéntes tűzoltók, nagyon összetartó a nép ilyen szempontból. Ezt szavakkal leírni nem lehet” – magyarázta a házigazda, aki lakatosként dolgozik. Mint mondta, a műhely elpusztulásával tizenöt év munkája lett oda. Azt még nem tudják visszaépíteni, egyelőre a gazdasági épületeken dolgoznak. Hangsúlyozta, a tűzesetet követően rögtön másnap jöttek a segítségek eltakarítani a szenes fákat, olyan nap is volt, amikor közel ötvenen érkeztek kalákázni. A csűrök is kalákázásból épülnek. „A segítség munkaerőben is érzékelhető volt, szerre építjük vissza a csűröket. A középső szomszédé volt a fontosabb, mert ő nagyban gazdálkodik, a miénk a második, és következik a másik szomszédé. A többi apró épület majd idővel felépül. Olyanoktól kaptunk segítséget, akiktől nem is vártuk volna. Nem csak a faluból, hanem az egész megyéből, rokonoktól, külföldön dolgozó haveroktól. Pénzzel, gépi munkával, kalákázással, ki amivel tudott. Nagy dolog” – fogalmazott Szőcs Antal.

A tragédia után a helyi önkormányzat, közbirtokosság is segített, sokan adományoztak nemcsak a faluból, hanem a környékbeli településekről is. „A falu nagyon kitett magáért, ugyanakkor Ajnádon, Szentmihályon, Rákoson is gyűjtöttek. Pénzt, fát, ki amit tudott, adományozott. Megható ez az összefogás, olyan emberektől kaptunk segítséget, akikhez semmi közünk nem volt, jöttek, segítettek, hozták, adták” – mesélte könnyes szemmel Enikő. Elmondta, olyan is volt, aki a kalákázók ebédjébe pótolt bele, a helyi üzlet tulajdonosa kenyeret, sört küldött a segítségeknek. „A család együtt van, és az a fontos, hogy nekünk bajunk nem esett. Most láttuk, hogy mennyi jó ember van.”

A vacsárcsi gyűjtés és összefogás nem egyedi eset, nincs ez másként Felcsík más településén sem. Tűzesetekkor, balesetekkor minden esetben van gyűjtés, mindenki próbál segíteni, ahogy és amivel tud. „Teljes mértékben van összefogás. Viszont azt tapasztaltuk, hogy a segítség mértéke függ attól is, hogy ki az illető károsult. Tavaly is voltak tűzeseteink, és mindig volt gyűjtés, mindenkinek jut valamennyi. De ilyenkor meglátszik, milyennek ismerik az embert, akinek gyűjtenek. Ha a közösség részéről elfogadott személy, ha jobban tevékenykedik a közösségért, akkor a bajban jobban melléállnak. Még akkor is, ha nem szegény. Az ismert és közkedvelt embert jobban segíti a közösség” – osztotta meg velünk Szőcs László, Csíkkarcfalva község alpolgármestere.

Akárcsak Felcsíkon, Alcsíkon is adakoznak a károsultaknak, pénzt és építőanyagot is. A tűzeseteknél az önkéntes tűzoltócsapatok lépnek közbe, a közbirtokosságoknál is szokott lenni pénzalap ezekre az esetekre. „Szokás, hogy ha leég valakinek az épülete, akkor a közelállók, a barátok körbejárják a falut, és a falubeliek pénzt vagy építőanyagot adakoznak. Arra is volt példa, hogy a templomban az atya meghirdette, hogy a következő misén úgy adakozzanak a perselybe a hívek, hogy azt az adott károsult javára fordítják. Volt olyan is, hogy egy súlyosan beteg kisgyerek kezelésére volt felajánlva, de emellett még gyűjtés is volt” – hangsúlyozta Gergely András, Csíkszentmárton község polgármestere. Hozzátette, ez szokás. Ilyenkor összefognak, összetartanak a bajban az emberek.