Fotó: Kristó Róbert
Közös Hangversenyt tart a Csíki Kamarazenekar és a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar Werner Gábor karmesterrel szombaton 18 órától a Csíki Játékszínben. Ősbemutató is lesz, hiszen előadják Könczei Árpád erdélyi származású zeneszerző Metamorfózis című művét. Az alábbiakban a komponistával beszélgettünk.
2012. március 05., 19:142012. március 05., 19:14
2012. március 06., 13:082012. március 06., 13:08
– Zeneszerzői szakot végzett, Székelyföldön mégis főként néptánc-koreográfusként ismerik. Mikor kezdett a zeneszerzéssel foglalkozni?
– Fiatalon, amikor zeneszerzést tanultam a kolozsvári Zeneakadémián, én voltam az az egyik személy Székely Levente, Papp István (Gázsa) és Szalay Zoltán mellett –, aki a táncház-mozgalmat indította. Édesapám, Könczei Ádám a háttérből segített minket, az ő útmutatásai alapján szerveztük – ezelőtt harmincöt évvel – az első kolozsvári táncházat. 1983-ban végeztem, de az 1990-es évek elején inkább koreográfus és művészeti vezetővoltam, sokáig a Háromszék Együttesnél.
Persze akkoriban is komponáltam, csakhogy műveimet nemigen játszották. Annak ellenére, hogy megismertem a népzenét, a fiatalkori műveim inkább avantgárd szerzemények voltak. 1995-ben mentem Budapestre, ahol volt három önálló szerzői estem, de különböző helyeken, koncerteken kezdték játszani a műveimet. Legutóbb éppen február 20-án jártam Berlinben, ahol volt egy bemutatóm: a Berlini Kamarazenekar játszotta egy művemet, amely Gábor Ferenc karmester megrendelésére született. A Rezonanciák egy jellegzetes szerzemény, alt hangra, népzenei trióra és kortárs kamarazenekarra komponáltam. A kérdésre a válasz, hogy főleg az utóbbi időben vagyok zeneszerzőként aktív, de ha az általam írt színházi zenéket vesszük figyelembe, akkor mondhatni, folyamatosan komponáltam.
– Úgy olvastam, hogy főleg a vonószenekari művein érződik a népzenei hatás.
– Amint már említettem, az első műveimnél nem befolyásolt a népzene. Aztán a kilencvenes évek elején a néhai László Ferenc zenetudós, kritikusunk kérdezte tőlem, hogy miért nem foglalkozok a népzene műzenébe való ültetésével. Szándékosan nem mondok népdal- vagy népzenei feldolgozást, mert ez más, mint ahogy a népzene adaptálása Bartók és Kodály idejében történt. A múlt század végétől kezdődően a népzenét, mint inspirációs forrást használjuk. Az első vonósnégyesem így a gyimesi zenéből inspirálódott, a második pedig a küküllőmentiből. Ezekben a művekben nincs benne autentikusan a népzene, hanem hasonlóképpen jelenik meg, mint Bartók Béla Concertójában. A Metamorfózis című művem esetében is – melynek az ősbemutatóját hallhatják hamarosan a Csíki Kamarazenekar előadásában – a háttérben, a gyökerekben ott az erdélyi népzene.
– Kérem, részletezze ezt a művét.
– Werner Gábor karmester, amikor átnézte a partitúrát, megjegyezte, hogy eléggé igényes, nehéz mű, de én remélem, hogy a Csíki Kamarazenekar kellőképpen meg tud birkózni a két tétellel. Talán azért történik mindez, mert a tánccal is foglalkozom, és az előadóművészek szokták mondani: eléggé bonyolultak a ritmusképleteim. Szerintem inkább a zeneoktatás van lemaradva, mert nyugat-európai műzenében, legalábbis a barokktól a huszadik századig, a ritmus nem változott annyit, mint az előző század folyamán. Bartók Béla és Igor Stravinsky műveiben már nagyon bonyolult ritmusképletek vannak, mivel a huszadik században az ütőhangszerek fejlődtek a legtöbbet. Természetesen, mert ezt a szerzeményt nem ütőhangszerekre, hanem vonószenekarra írtam, így a vonós hangszeresek kell előadják az eléggé gazdag és bonyolultabb ritmust.
A Metamorfózis esetében főleg az első tétel a bonyolultabb, de a másodikban is vannak poli-ritmikus részek (amikor többféle ritmus jelenik meg egy időben), de én bízom abban, hogy előadása nem fog a zenészeknek problémát jelenteni, és jó színvonalon szólaltatják meg a körülbelül tizenegy perces szerzeményt. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a népzenei hatás természetesen érezhető ebben a műben, de ez nem olyan egyértelmű, mint a népzenei feldolgozások esetén, inkább mondhatni kortárs köntösben jelenik meg.
– A közönség számára mennyire befogadható ez a mű?
– Szerintem befogadható, mivel az utóbbi húsz év kortárs zenéje visszakanyarodik a múlt század elejére. Alapvetően ez a zene is eléggé modális (van benne felismerhető téma, van formája és dallama). Régóta nem írok posztszeriális, vagyis a laikusok által „értelmezhetetlennek” nevezett zenét.
Viszont az is igaz, hogy Nyugat-Európában sokkal több mai zenét játszanak, mint a kelet-európai részeken. Itt általában a nagyközönség a romantika korszakán, a 19. századon nem jutott még túl. Új ember az újat keresi, a fogyasztói társadalom mindenhol ezt propagálja, érdekes, hogy zenei neveltetés szintjén mégis, mintha egy kicsit le lennénk maradva. A régi korokban, Mozart idejében nem játszottak visszafelé az időben, hanem mindig a saját korukban született szerzeményeket adták elő. Vannak olyan zenekarok világszerte, akik kizárólag kortárs zenét adnak elő, az ottani hallgatóknak, akiknek már Bartók is klasszikusnak számít, ez csak természetes.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
szóljon hozzá!