A tudás mellett lélek is kell az életmentéshez

Talán senki nem gondol arra, mi mindennek van kitéve egy mentős asszisztens munkája során. Ahogy mondani szokták, „éri őket hideg is meleg is”, ki vannak téve a fizikai agresszió, illetve a baleset veszélyének, és még nem is beszéltünk az érzelmi stresszről, a fizikai és verbális agresszióról.

„A stressz már akkor elkezdődik, amikor bemegyek a munkahelyemre. Átveszem a kocsit, a felszerelést, és mivel mi készenléti egység vagyunk, állandóan ugrásra készen várakozunk. Amikor megszólal a telefon, az adó-vevő készülék, máris gyorsabban ver a szívünk. Sosem tudjuk, hová indulunk, és ott mit találunk. Nekünk minden eset sürgős, megérkezünk a helyszínre, és ott kell nagyon rövid idő alatt kideríteni, mi a baj, mi a megoldás. Csapatban dolgozunk a sofőrrel, akivel összeszoktunk, egymás gondolatát is tudjuk, egymás pillantásából is olvasni tudunk, tudjuk, mit vár el egyik a másiktól” – mondja Magyari István.

Azokból az állapotokból pedig, amit egy mentős a helyszínen talál, nagyon gyors következtetéseket kell levonnia, hogy mielőbb segíthessen. Egy mentős asszisztens gyors helyzetfelismerő kell legyen, jól kell kommunikáljon. Sok mindent látott már – mondja –, súlyos betegeket, tragikus eseményeket, halálesetet. „Sokszor azt sem tudjuk, hová megyünk, lehet az lakás, pince, padlás, erdő, mező. Minden mentős ki van téve a balesetveszélynek, hiszen a helyszínre a maximális sebességgel megyünk. Amint megérkezünk, már a sofőr is úgy áll meg, hogy biztosítsa a helyszínt, hiszen ott segítőre van szükség, nem hősi halottra, hős mentősre.” Mivel sosem tudják, kinek még milyen egészségügyi problémája van, magukat is védeniük kell.

Sokat változtak a körülmények az elmúlt évek során – derül ki szavaiból. Ma már egy mentőautó korszerű felszerelésekkel van ellátva, ami nagyban segíti a beavatkozást. „Húsz évvel ezelőtt a mentők úgymond taxiztak a beteggel, ma pedig olyanok, mint egy-egy intenzív osztály” – jegyzi meg.

Van ebben a munkában minden: örvendetes esemény és tragédia, sikeres és nem sikeres újraélesztés. És bár segíteni mennek, volt arra példa, hogy menekülniük kellett. „Ki vagyunk téve a verbális és fizikai agressziónak. Az egyik kollégámat, akit egy földre esett fiatalhoz hívott ki a rendőrség, úgy megütötte a »bajba jutott«, hogy eséskor eltörött a csuklója, eszméletét is vesztette. Ha a roma közösségben van szükség ránk, megtörténik, hogy rendőri kísérettel megyünk, de bizony előfordult, hogy menekülésre kellett fogni a dolgot.”

De van részük fizikai megterhelésben is, amikor hirtelen, bemelegítés nélkül kell emelni a sokszor magatehetetlen embert, cipelni a hordágyat. „A legtöbb mentős diszkopátiás, szinte minden évben operálnak diszkoszsérves kollégát. Van, amikor segítséget kell kérni, és ha nem tud jönni még egy mentős csapat, akkor a tűzoltóság segít” – teszi hozzá.

Hogy mi jelent elégtételt? Sikeres újraélesztés után persze, hogy sikerélménye van az embernek – válaszolja, bár elismeri: sokszor elveszítik a beteget, mert nem volt, aki elkezdjen egy alap újraélesztést. Magyari István immár tizenharmadik éve tanít a Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceumban, ebben is örömét leli, hiszen a szakmáját kell átadja az ifjabb nemzedéknek.

Azt mondja, ő teljesen véletlenül lett asszisztens, orvosnak készült, de nem sikerült a vizsgája. „Hogy ne vigyenek el katonának, beiratkoztam az asszisztensképzőbe Székelyudvarhelyre. Ugródeszka akart ez lenni, csak aztán letörött, és én itt maradtam. Nem bántam meg. De ezt a munkát »csak« szakmai tudással nem lehet csinálni. Emberélet van ránk bízva, itt érzelmek vannak. Az életmentéshez szív és lélek kell.”