Különleges helyzetben a Sapientia

Először tartotta tanévnyitóját saját épületében – a nagyaulában – a Sapientia csíkszeredai campusa: a 160 férőhelyes, zsúfolásig megtelt teremben több magas szintű vezető volt jelen. A frissen beiskolázott hallgatókat elsőként az egyetem rektora köszöntötte.

Az egyetem előnyei, hátrányai

„A Sapientia egyetem részt vett egy nemzetközi szintű felmérésen, és az eredmények igencsak jó képet mutatnak rólunk. Kiderült, hogy az egyetemi diákélet színvonala, az informatikai felszereltség, az oktatók elérhetősége, a képzés gyakorlatorientáltsága és az oktatás színvonala tekintetében előkelő helyen áll a Sapientia” – sorolta Dávid László rektor, majd a javításra szoruló területekre is kitért. Mint mondta, az intézménynek javítania kell az elismertségi szintjén, akárcsak a helyi gazdasági élet szereplőivel való kapcsolatain.

Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke is jelen volt az eseményen. Beszédében arra biztatta az egyetemet, vállalja fel és törekedjen arra, hogy ennek a régiónak a tudásközpontjává váljon.       

A Kárpát-medence egységes oktatási tér

A magyar kormány részéről Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára jött Csíkszeredába. Budai úgy vélte, hogy az akkreditáció elnyerésével „méltó helyére került ez a kiváló intézmény”.

„A magyar kormány számára rendkívüli jelentőségű, hogy szülőföldjén mindenki saját anyanyelvén tanulhasson. A Kárpát-medence egységes oktatási tér, függetlenül az országhatároktól, mi pedig ebben a térben szeretnénk magas szintű képzést biztostani” – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette, az egyetem számára rendkívül fontos a térség modernizálása, mert történtek ugyan modernizációs kísérletek, de igazán jelentős eredményt nem sikerült elérni.

Lezárult a hőskor

„Az akkreditáció megszerzésével lezárult egy hőskor, ugyanakkor mostantól új lehetőségek nyílnak meg az egyetem előtt” – ezt már Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja mondta, aki az idei felvételi eredmények kapcsán kihangsúlyozta, tény, hogy vannak sikeres szakok a Sapientián, de olyan területek is akadnak, amelyeken csökkent az érdeklődés, ezekre a jelzésekre az egyetemnek reagálnia kell. „Ez az intézmény olyan szakembereket képez, amelyekre égető szükség van Erdélyben. Ezért mindenkit arra kérek, támogassa az itt tanuló fiatalokat” – zárta beszédét a főkonzul.   

Az egyetem két dékánja is köszöntötte a gólyákat. Bíró A. Zoltán, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja az egyetem erejének számító „többszereplős együttműködés” hatékonyságára, Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja pedig számmisztikai érdekességre hívta fel a figyelmet. Mint magyarázta, a számmisztikában a 11, azaz a tavalyi év az előrelépést jelenti, amely az akkreditáció megszerzésében mutatkozott meg, a 12 pedig az egyről a kettőre jutást mutatja.

Közszereplők intelmei

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a magyar kormánynak megköszönte, hogy „ebben a gazdasági válságban is megtalálta a forrásokat az egyetem további finanszírozására”. Borbolynak az jelentett elégtételt, hogy minden végzős évfolyamról legalább tíz jól képzett hallgató tudott állást találni a megyei önkormányzat valamely intézményénél.

Az előtte szólókhoz képest köszöntőjében teljesen más hangot ütött meg Csíkszereda polgármestere, aki az egyetem oktatójaként is szólt a diákokhoz.

„A tölgyfára mászás kézikönyvben azt írja, hogy kétféleképpen lehet feljutni a tölgyfára: ha felmászol rá, vagy ha ráülsz egy makkra és megvárod, amíg az felnő. Elégtétel azt látni, hogy nem teltek be a meghirdetett helyek, mert ez azt jelenti, hogy az emberek lassan rájönnek, ez nem az a hely, ahol arra szoktatjuk a hallgatókat, hogy a makkon üldögélve várják az idő múlását” – fogalmazott Ráduly Róbert Kálmán. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia nem attól más, mint a többi egyetem, mert az akkreditáció megszerzése miatt kényszerpályán kellett mozognia, vagyis meg kellett felelnie az akkreditációs bizottság minden követelményének.  „A Sapientia azért más, mert itt mindig teljesíteni kellett”.

Ráduly szerint Székelyföldön még mindig hiányzik az elitképzés, pontosabban az a felsőoktatási hely, ahová komoly versennyel lehet bejutni. Hiányoznak továbbá – folytatta – az olyan jól képzett szakemberek, akik románul is el tudják magyarázni, hogy a székelység miért akar szülőföldjén megmaradni, miért kell az autonómia, vagy éppen a függetlenség.

Az elsőévesek ünnepélyes eskütétele után a magyar himnusz eléneklésével zárult a tanévnyitó.