Közelebb hozni a roma gyerekeket a magyarokhoz

A hétfőtől péntekig, tíz magyar és tíz roma gyerekkel zajlott találkozón a résztvevők szigorú órarend szerint változatos programokon vehettek részt, esténként pedig közös bulizás járult hozzá a különböző nemzetiségűek társas kapcsolatainak kialakulásához. Jóni Emese – aki Nagy Melinda munkatársával a Székelyföldi Közösségi Alapítvány pályázatán keresztül nyerte meg a szervezéshez szükséges összeget – elmondta, hogy a közösségből gyakran kirekesztett roma fiatalok kultúrájának, szokásainak bemutatását és a hátrányos megkülönböztetés eltörlését szerették volna elérni – a tapasztalatok alapján nem vallottak kudarcot.

„Első nap – miután a gyerekek nagy örömére Csaszó János és Udvari Balázs fogatosok jóvoltából Csíkszentkirályról szekerekkel kiérkeztünk a helyszínre – a roma fiatalok egy rend új ruhát és – a magyarokkal együtt – tisztálkodási csomagot kaptak, majd Rusu Erzsébet doktornő beszélt a higiéniáról, utána Tódor Edit tanárnő erkölcstan órával segítette a munkánkat” – számolt be a záróestén Jóni Emese. A hét folyamán a táborba látogatott György Gábor fafaragó, Nagy Ödön festőművész, a Jóni Zenekar és Udvari Matild tanítónő, aki csoportos tevékenységen alapuló, fiktív világra épített, de valós problémákat boncolgató drámapedagógiai gyakorlattal hidalta át a gyerekek közötti különbségeket.

„Bár több kézműves tevékenység és sportesemény is helyet kapott a kínálatban, leginkább a zene és tánc felé hajlott a program, a csíkszentkirályi Vadrózsa Táncegyüttessel közösen alcsíki és felcsíki néptáncokat tanultak a kicsik” – mesélte a főszervező, aki elárulta azt is, hogy a roma gyerekeket iskolai eredményeik alapján választották ki, remélve, hogy ily módon is motiválják a gyengébben teljesítő társaikat a tanulásra.

A táborbontás előtti estén a csíksomlyói Mandolin Zenekar szórakoztatta a közönséget, amit egy utolsó, fergeteges buli követett. „Úgy látjuk, hogy volt értelme és eredménye a munkánknak, ezért tervezzük a folytatást és a bővítést. Szerencsére nem volt semmilyen konfliktus, a gyerekek nagyon összeszoktak, barátságok alakultak ki, öröm volt látni, hogy ennyire jól érzik magukat. Az említett segítőinken kívül köszönettel tartozunk a csíkszentkirályi önkormányzatnak és Székely Ernő polgármesternek is, aki az öt nap alatt többször kilátogatott hozzánk” – emelték ki a szervezők.