Isten segítségében bíznak

Vasárnap szentelték fel Hargitafürdőn a pálos rend székelyföldi szerzetesházát, az ünnepi szertartást követően Bátor Botond rendi tartományfőnököt kérdeztük a szerzetesrend jövőbeli terveiről. A tartományfőnök beszámolt arról, hogy még 2003-ban Tövisen (valamikor pálos kolostor volt), egy jubileumi ünnepségen találkoztak Jakubinyi György érsekkel, aki egy hónapra rá levélben hívta meg őket Hargitafürdőre. Azt követően kezdtek el foglalkozni a kolostoralapítás gondolatával, de mivel őt közben tartományfőnökké léptették elő, elmaradt a terv további kivitelezése.

„Pár évvel ezelőtt Darvas Kozma József felkeresett, hogy szeretne foglalkozni a pálos rend történetével, de nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is. Ennek az ötletnek a gyümölcse tulajdonképpen, hogy itt vagyunk most Hargitafürdőn és szerzetesház avatását ünnepeljük” – részletezte Bátor.

Bevallotta, vakmerő vállalkozásba fogtak, hiszen kevesen vannak, de úgy gondolja, hogy a testvérek és az őket befogadó emberek lelkesedése ezt a fajta hiányosságot kárpótolni fogja. „És ha esetlegesen nem lesz hivatás Székelyföldön, és nem tudunk itt maradni, akkor sem volt kár eljönnünk. Ugyanakkor én bízom benne, hogy lesz” – osztotta meg gondolatait a tartományfőnök.

Jövőbeli terveikről konkrétumokat nem akart elmondani a pálos atya, mivel a továbbiak a Szentlélek Úristen segítségétől függenek. Ők szeretettel hívnak, várnak mindenkit Hargitafürdre, nemcsak szervezett programjaikra. Látva, hogy Magyarországon is sok erőfeszítésbe kerül a fennmaradás, hangsúlyozta, ahogyan az eddigi előrelépéseket, úgy a továbbiakat is a jó Isten közreműködésével valósítják meg.

Hányattatott múlt

A magyar pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, melynek megszervezője Boldog Özséb esztergomi kanonok, aki 1246-ban lemondott rangjáról, és minden vagyonát szétosztotta a szegények között, majd remeteségbe vonult. A rendet 1786-ban II. József, a „kalapos király” több más szerzetesközösséggel együtt Magyarországon feloszlatta, de tovább működtek Lengyelországban, Krakkóban és Czestochowában. 1934 pünkösdjén a lengyelhonból visszatért pálos szerzetesek újra letelepedtek, de másfél évtized után a kommunista hatalom, 1950-ben betiltotta a rend működését. Magyarországon 1989-ben újra megkezdte működését a pálos közösség, hányattatott múltja után jelenleg 19 pálos szerzetes gyakorolja hivatását ott – szerte a világon pedig közel 550.