Frissen szőtt, hagyományos székely festékesek

A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum vándortárlatának anyagát Portik Erzsébet, Benedek Katalin és Páll Etelka szőtte. Annak ellenére, hogy ezek a műtárgyak napjainkban születtek, mégis muzeális értéket képviselnek, hiszen, amint a megnyitón megtudtuk, Visky Károly 1928-ban a Székely szőnyegek. Tizenhat színes táblával címmel közzétett szőttesek reprodukciói. Igaz, hogy bár a motívumvilág teljes mértékben egyezik az eredetiekkel, a rakottasok színei viszont nem, de ezeket kizárólag növényi kivonatokkal, természetes anyagokkal festették.

Dr. Szőcs Leventétől, a gyergyói múzeum néprajzi részlegének vezetőjétől megtudtuk, valamikor nagy becsben tartották ezeket a festékeseket. Szőnyegként sohasem, inkább ágyterítőként, falvédőként használták. Ezeknek a száma a vagyoni állapotot jelezte. Mivel inkább dísztárgy volt, mint használati, akár két-három nemzedéket is kiszolgált.

Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója kijelentette: nagyon örül a gyergyószentmiklósi partnerintézmény tárlatának, hisz maga a kiállítás a csíki és gyergyói szoros kapcsolatokra mutat.

„Csíkszereda, Csík magáénak vallja Domokos Pál Pétert, de a tevékenysége jóval tovább terjed. A két világháború közti időszakban, amikor is Székelyföldön mondhatni az értelmiségi réteget újra kellett képezni, Domokos Pál Péter Gyergyóalfaluban is volt kántortanító. Gál Ferencné pedig igaz, hogy Csíkpálfalván kezdte feléleszteni a szövést, de Gyergyószentmiklóson is tanított asszonyokat szőni. Tőle tanult meg szőni Portik Erzsébet édesanyja és persze, ő maga is leánykorában” – részletezte a tárlat csíki kötődéseit Csergő Tibor,‭ ‬a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója.‭

Amint Portik Erzsébet (szül. 1939) vallja, akkoriban az egész család dolgozott. A nővére fonta a gyapjút, a bátyja bogozott, gőzölt, vasalt, de a húga is szőtt, mert volt bőven megrendelés. A tárlat anyagának egy részét ő is szőtte, a többit Páll Etelka és Benedek Katalin az ő útmutatása alapján készítette.

Különben a hagyományhoz valós visszatérésben Páll Etelkának (szül. 1966) is nagy érdeme van. Textilművészként 2000-ben kezdett érdeklődni a székely festékesek iránt. Nemcsak a rakottasok motívumvilága, hanem a gyapjú növényekkel való festése is érdekelte. Az általa megkérdezett idősebb emberek emlékeztek ugyan, hogy milyen növényi anyagokat használtak elődeik, de a technikákat már elfeledték. Páll Etelka így romániai és magyarországi múzeumokban kutatott, illetve kísérletezett. 2002 telén rendelkezett egy-egy maréknyi megfelelő minőségűre festett gyapjúfonállal, a szövést is próbálta elsajátítani, de a bonyolultabb minták nem sikerültek. Ekkor kereste fel Portik Erzsébetet.

Együttműködésük során nemcsak arra törekednek, hogy megrendeléseknek tegyenek eleget, hanem az általuk alapított Portéka Egyesületen keresztül gyerekeket és felnőtteket tanítanak a hagyományos mesterség csínjára-bínjára. Így szerette meg a szövést a hármójuk közül legfiatalabb Benedek Katalin is.

Különben a kiállítók szövőszéket is hoztak magukkal, és ahogy Gyarmati Zsolt megjegyezte, a múzeum munkatársa, Kádár Kincső néprajzkutató vezetésével üzembe is helyezik ezt. Sőt, már előzetesen több iskolacsoport bejelentkezett.

A lenyűgöző csíki, gyergyói szín- és motívumvilágot bemutató tárlat április 10-ig hétköznaponként 12–18 óra között tekinthető meg.