– Talán egyik csíki település sem volt olyan „hangos” a választások előtt, mint Csíkszentsimon, ahol egyfajta nyomás, társadalmi igény volt a váltásra.

– Az egész csíkszentsimoni előválasztásos történet a nyilvánosság előtt zajlott. Ezt másképp nem is lehetett megcsinálni, mert nagy volt a feszültség a községben, és nem lehetett békésen megbeszélni a dolgokat. Egy évet gondolkodtam azon, hogy induljak polgármesternek, vagy ne. Már 2012-ben is biztattak, hogy induljak, de akkor még úgy éreztem, hogy nem vagyok eléggé felkészült. Először csak önkormányzati képviselő szerettem volna lenni. Aztán úgy adódott, hogy a megyei listára is felkerültem, és akkora mozgás volt ott, hogy aztán én is bekerültem a testületbe. Ez egy szép időszak volt, ott kezdtem megtanulni, hogy a politika miről szól, hogy a közigazgatás hogyan működik. Hosszas gondolkodás után tehát eldöntöttem, hogy elvállalom ezt a küldetést. Úgy voltam vele, hogy ha nem leszek polgármester, én munkahelyet kapok, nem dől össze a világ. Elkezdődtek februárban az egyeztetések, elmondtam Fábián László polgármesternek is, hogy indulok. A fogadtatás részéről nagyon negatív volt, magyarán: ideges lett. A helyi tanáccsal összeültünk és úgy döntöttünk, hogy a választás legyen átlátható, és legyen egy állóurnás előválasztás. Innen kezdődött a hercehurca, mert a polgármester azt mondta, hogy ez el lesz csalva, mert mi Facebook-királyok vagyunk és magunk mellé állítjuk a fiatalokat. Addig vitatkoztunk, hogy arra jutottunk, hogy legyen inkább egy felmérés. Ez meg is történt. Előtte mindketten írásba adtuk, hogy aki elbukja a felmérést, az nem indul. Közel 1500 embert kérdeztek meg, amelyből körülbelül ezer az én nevemet mondta. Fábián úgy tartotta, őt kicsinálták. Ettől a perctől megszűnt mindenféle kommunikáció vele, nem vette fel a telefont sem. Egyszer csak bejelentette, hogy függetlenként indul. Nekem ilyen támogatottsággal kötelező volt indulni. A választáskor 1666 személy ment el szavazni Csíkszentsimonban, én 1063 szavazatot kaptam, Czikó Levente 494-et és Fábián László 66-ot.

– Mennyire érzi hátránynak, hogy viszonylag fiatalon kerül egy község élére?

– Nekem a fiatalságom jelen pillanatban még pozitívum. Sokat beszélgetek az emberekkel, akiknek egyelőre még furcsa, hogy a polgármesterrel szóba lehet állni. Sokan állítanak meg az úton is, az autómat is leintik, vagy írnak Facebookon, még az idősek is. Az a legfontosabb, hogy tudják valakinek elmondani a problémáikat. Én is közelebb kerültem az emberekhez, az emberek is a polgármesteri hivatalhoz. Sok negatívumot tapasztaltak itt korábban a községbeliek, látom is rajtuk, hogy még mindig szorongva jönnek be ügyeket intézni. Ezért is nyitottam meg az ajtót, be lehet jönni az irodába, le lehet ülni, beszéljük ki a gondokat. Kicsit furcsa ez még, mert az elődöm elérhetetlen volt ilyen szempontból.

– Milyen hiányosságokat lát a községben? Min változtatna a legsürgősebben?

– Ahhoz képest, hogy mindig ipari falunak neveztük magunkat, nem csináltunk semmit. Toporogtunk egy helyben, és a többi település elhúzott mellettünk. Gondolok itt például a csatornahálózatra, a gázra. A legfontosabbak tehát ezeknek a kiépítése. Közművesítés szempontjából nem tartozunk az élvonalhoz. Aszfaltozni azért nem tudunk, mert nincsen csatornahálózat. Rengeteg ilyen problémánk van. Én szeretném, hogy a csatornázás minél hamarabb megoldódjon, de egy felmérés szerint azt sem lehet tudni, hogy a vízhálózat hol van. Ami van is, úgy kell átvenni, hogy nem tudjuk, hogy mit. Ugyanakkor ott vannak a középületeink: Csatószegen és Simonban is ráférne a kultúrházra egy ráncfelvarrás. El voltak hanyagolva, mert nem is tudták, hogy mit akarnak. A településen nincs egy olyan kultúrház, ahol egy 200 fős lakodalmat meg lehetne szervezni. Hiányosság még a kommunikáció, de ezen javítunk folyamatosan.

Ki lehetne „használni”, hogy itt van a sörgyár, olyan szempontból, hogy meg van nyitva a gyár a turisták előtt, lehet gyárat látogatni. Azt szeretném, hogy az, aki megáll a gyárnál, még töltsön legalább egy fél napot a településen, tudja megnézni, hogy milyen értékeink vannak. Tehát turisztikai szempontból kell bővítsünk. A másik aranyfészek Böjte atya otthona. Van lovarda, sokan járnak oda a városból is, innen a faluból is lovagolni. Sok magyarországi üzletember, politikus jön. Ott is ki lehetne alakítani egy helyet, ahol különböző kulturális, lovas rendezvényeket tudunk szervezni. Csíkszentsimonból is lehet egy szép, virágzó települést alakítani, csak ehhez mindenkire szükség van.