Békítési kísérlet előzi meg a pereskedést

A mediáció egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában, mindkettő közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél, a békítőnek vagy közvetítőnek is nevezett mediátor jár közben. Ennek feladata segíteni a konfliktus tisztázását, valamint olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő. A mediátor nem ügyvéd, a legtöbb esetben még csak nem is jogász, hanem professzionális konfliktuskezelő. Általában egy magasan képzett, tapasztalt, empatikus szakember, aki jártas a konfliktuskezelés, kommunikáció különféle technikái terén, illetve készség szinten képes alkalmazni a legújabb pszichoterápiás módszereket.

A nyugati tapasztalat szerint a családjogi viták közvetítésében a pszichológus, pedagógus, szociológus, szociális képesítéssel, illetve tanulmányokkal rendelkező békítők a legalkalmasabbak. Gazdasági, munkaügyi, vállalati jogviták közvetítésében azok a közgazdászok, bölcsészek, jogászok, mérnökök a legeredményesebbek, akik sok éves, esetleg vezetői munkatapasztalattal rendelkeznek az üzleti életből. A mediáció főbb elemei: az egyezkedést segítő technikák alkalmazása, a probléma megfogalmazása, az álláspontok közelítése, az egyezkedés folyamatának lépésekre bontása, az empatikus kommunikáció fejlesztése, alternatív megoldások keresése, közös cél kialakítása, a beszűkülés, bizalmatlanság, merev attitűdök kialakulásának megakadályozása.

Az országos közvetítői testület szóvivője, Gabriela Gyöngy Mihuţ elmondása szerint a pert megelőző békítő folyamat nem húzódhat hat hétnél többet. Az első, tájékoztató jellegű összejövetelre a feleknek nem kell honoráriumot fizetniük, de magáért a békítésért a mediátor már számlát bocsát ki. Mihuţ szerint a közvetítőnél megjelent ellenfelek a perköltségek java részét megtakaríthatják.

A törvény kicselezésétől tartanak

Kozma András Bukarestben élő és tevékenykedő fogorvosként űzi a békítői szakmát. Bár meggyőződése, hogy a mediálást kötelezővé tevő törvény elméletben nagyon jó, attól tart, hogy a gyakorlat másról fog tanúskodni. „Mi nem vagyunk sem németek, sem amerikaiak. Ezt bizonyítják a franciák is, akik megtalálták a jogi kiskaput a békítési folyamat kicselezésére. Elmennek a mediátorhoz, kifizetik az illetéket, és ezennel megszerzik a tanúsítványt, miszerint megtették a pert megelőző szükséges lépéseket” – vélekedett Kozma. Kérdésünkre, hogy miért ennyire pesszimista, azzal replikázott, hogy ő egyáltalán nem pesszimista, csupán realista. Ennek ellenére a jövőben fantáziát lát a békítői szakmában, ezért is végezte el a néhány hónapos tanfolyamot. Mint mondta, esze ágában sincs feladni a fogorvosi teendőit és rendelőjét, de úgy érzi, az egészségügy területén közvetítőként is lesz munkája. „Mindig is voltak, vannak és lesznek páciensek, akik konfliktusba kerülnek az orvossal, egymással szembe kerülő fogorvosok és fogtechnikusok vagy egymás közt vitázó orvosok” – magyarázta.

Kopacz Madarász Kinga csíkszeredai mediátor szerint is könnyen megeshet, hogy az esetek többségében vagy a felperes tekinti majd formaságnak a közvetítő előtti megjelenést vagy az alperes utasítja el a kinyújtott békejobbot. Az esetek túlnyomó részében a peres felek között sokkal inkább érzelmi, semmint jogi ellentétek feszülnek. „Sokan nem is az igazságot, inkább a bosszút keresik a pereskedésben. Pedig ha úgy vesszük, az ügy peren kívüli megoldása is egy lépés lenne az autonómia felé: nem a román igazságszolgáltatásra, hanem önmagunk józan döntőképességére bízzuk magunkat” – fejtette ki lapunknak a jogászi és fordítói oklevéllel rendelkező szakember.

A másik, egyáltalán nem elhanyagolandó érv, az ügy anyagi vetülete. Míg a per esetében mindkét fél ügyvédet szokott fogadni, az igazságügyi mediátor honoráriuma kétfelé oszlik. Ugyanakkor megspórolható a bélyegilleték is, amelynek aránya a nyáron újból nőtt.  

Se hagyomány, se igény nem mutatkozik a békülésre

Bár az ügyvédek semmiként nem érzik úgy, hogy a közvetítők elvennék a kenyerüket, mégsem fogadják fenntartás nélkül a rendszer bevezetését. „Vannak helyek a világon, ahol ez kiválóképpen működik. De az ott élők másként tisztelik a törvényt, mint mifelénk. Romániában sem hagyománya, sem kultúrája nincs a közvetítésnek. Az emberek még a bíróságokban sem bíznak, nem hogy majd alperesként egy olyan személybe bízzanak, aki egyrészt feltétlenül nem rendelkezik jogi végzettséggel, másrészt, és talán ez még fontosabb, a felperes fogadott meg” – vélekedett lapunknak Rózsa József. A marosvásárhelyi ügyvéd felidézte azt a ’89 előtti időszakot, amikor a néptanácsok vagy az 500 személynél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok keretében, kínai modellre működtek az úgynevezett békéltető bizottságok. Ezek, főként falun sokszor túllépték hatáskörüket és a valós békítés helyett nevetséges döntéseket hoztak. Volt rá eset, hogy a konfliktusban lévő felek vagyonát osztották el, de az is előfordult, hogy a szakításra készülő házaspárt elválasztották. Ítéleteiknek nyilván semmiféle jogi következménye nem volt.

A gazdag tapasztalattal rendelkező Rózsa József ugyanakkor elmondta, hogy szinte minden egyes ügyénél, még a per beindítása előtt ő maga is megpróbálta békíteni a feleket, de azok nemigen mutattak hajlandóságot a kiegyezésre. „Ha sokan még az elegáns válási módot is elutasítják, akkor mit várjunk azoktól, akik a vagyonért harcolnak?” – tette fel a költői kérdést az ismert ügyvéd. Mivel a néhány hónapos képzésen részt vett békítőktől az igazságügyi minisztérium nem követel jogi diplomát, a vásárhelyi ügyvéd szerint ez további bonyodalmakhoz vezethet. „Tizenhat éves korom óta sok házat építettem, mégsem mondhatom magamat szakmabelinek. Le tudok vezényelni egy építkezést, de ha nekiállok vakolni, az a malter nyomban leszottyan. Valahogy így látom a pszichológusi vagy szociológusi diplomával rendelkező békítők helyzetét is” – mondta el Rózsa.

Az anyaországi szakemberek szerint Magyarországon, ahol az igazságügyi mediáció immár tízéves hagyománnyal rendelkezik, a közvetítés még mindig gyermekcipőben jár. A mediátorok úgy vélik, hogy az emberek tájékozatlansága a legfőbb akadálya ennek a humánus konfliktuskezelő módszernek az elterjedésének. Másrészről, állítják a szakmabeliek, az ügyvédek részéről tapasztalt elutasítás és érdekellentét is gátat szab a mediáció elterjedésének a köztudatban.