Az emberben rejlő csodát hívnák elő

A Pető-módszer, más néven a konduktív nevelési rendszer az emberben rejlő csodát próbálja előhívni. A keddi megnyitón Demeter Zsuzsa, a Caritas fogyatékkal élőket támogató programjának vezetője, Csuka Pál, a Pető András Főiskola nemzetközi projektekért felelős vezetője és Szász Emese programfelelős (Caritas) köszöntötték a jelenlévőket. A Pető-módszer lehetőséget ad a személyiség teljes kibontakoztatására, a gyerekek és felnőttek beszéd-, illetve értelmi és szociális fejlesztését összekötik a mozgásfejlesztéssel, továbbá lehetővé teszik a társakkal való együttműködést.

A háromhetes programot felmérővizsgálat előzi meg, melynek során a mozgásállapotot, az értelmi és a szociális készségeket veszik figyelembe. Ennek eredményei és az életkor alapján csoportokra osztják a jelentkezőket, hogy könnyebb legyen a saját képességeik alapján foglalkozni velük. Csuka Pál szerint Csíkszeredában az elmúlt két évben több mint 150 személy jelent meg a vizsgálaton, továbbá 74 gyerek és 60 felnőtt vett részt a háromhetes fejlesztőprogramon. Idén eddig 19 gyerek és 23 felnőtt jelentkezett, de ez a szám még nőhet, hiszen még folyamatosan érkeznek az érdeklődők. A gyerekeket három csoportra osztják, számukra minden hétköznap kétórás foglalkozásokat tartanak a konduktorok, a felnőttek heti 2–3 alkalommal találkoznak, továbbá két gyerekkel egyéni foglalkozásokat tartanak. A legfiatalabb jelentkező idén 1 éves és 3 hónapos, a legidősebb pedig 80 éves. A gyerekeknél természetesen a szülőket is bevonják, ennek kapcsán Szász Emese programfelelős elárulta, létrehoznak önsegítő csoportokat a felnőttek és a szülők számára, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat, és mindig tudjanak segíteni, amennyiben szükség van rá.

Csuka Pál ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a programban való részvétel komoly munkát és erőfeszítést igényel, nagyon intenzívek a foglalkozások, csütörtökre el is fáradnak már a gyerekek. „Játékos jellegük van a foglalkozásoknak, hogy a gyerek ne vegye észre, mit is csinál pontosan. Az első napon adódnak kisebb problémák, mert még új számukra a szituáció, de a harmadik napra már nincs sírás. Akkor már sokkal inkább az a baj, hogy nem akarnak hazamenni, szeretnének még játszani″ – tette hozzá Csuka.