Aki nem tud mosolyogni, az ne legyen vendéglátó

Mayer Gyula, a veszprémi Séf Vendéglátó-ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakképző Iskola igazgatója számos jó tanáccsal látta el a résztvevőket a szombati beszélgetésen. A szakember rávilágított arra, amit vendéglátós szemmel, valamint vendégként is tapasztal a székelyföldi vendéglátásban. Úgy gondolja, aki úgy érzi, hogy nem tud mosolyogni vagy kommunikálni, az ne legyen vendéglátó.

„Az a legtisztább, ha az ilyen nem vendéglátónak, hanem vendégnek megy. Noha ahhoz is fel kell nőni, hogy valaki vendég legyen. A leggyakoribb probléma, hogy nem tudnak az értékesítő térben dolgozók szakszerű felvilágosítást adni a vendégnek, ha az rákérdez egy ételre, italra. Vannak üdítő kivételek, ahol ez már működik. De főleg frekventált helyeken tapasztalom ezeket a hiányosságokat, mert nyilván a lendület, a látogatottság viszi előre az üzletet, de az ott végzett tevékenység nem teljesen tudatos vendégszempontból” – fejtette ki Mayer.

Az igazgató rámutatott, térségünkben a legtöbb helyen „uniformizált” étlapokkal és itallapokkal találkozunk, érdemes lenne változtatni néha ezek kínálatán. „Bárhová bemegyünk, ugyanazzal találkozunk, ugyanazt tapasztaljuk, és bárkit megkérdezünk, hogy mit ajánl nekünk, akkor biztos, hogy a nyakaskaraj és a szalmapityóka ott lesz a kínálatban. Fontos a helyi termék, a helyi fogyasztói szokás, de jó lenne, ha vendéglátósként készülnénk azokra is, akik nem itt élnek, és megfogalmazódik más igényük is a vendéglátóssal szemben. Ha ebben lépni tudunk, akkor az már óriási dolog.”

Mayer úgy véli, minden esetben a vendég akaratának kell érvényesülnie. Mert hiába ajánl a vendéglátós olyant, amely nem felel meg a vendég ízlésének. „A vendég akarata az elsődleges. De épp ezért vannak a promóciók: a vendéglátós például összeállít egy komplett menüsort, és azt a főétel áráért közvetíti a vendég irányába. Egy kísérletet megér.”