A szőttesek reneszánsza

Csipkés alsószoknya, felső szoknya, csipkés ing, mellény és kötény – ennyi darabból áll egy női szőttes. Van olyan darab is, amelyikhez nem kell kötény, árulta el Veronika néni, aki közel hatvan éve varr székely ruhákat. „Az ötvenes években nekünk ez volt a viselet. Hetedik osztályban jártam, amikor az igazgatónak a felesége tanfolyamot tartott. Tőle a szabászatot megtanultam, ösztönöztem magam, hogy varrjak, és azótától varrok. Már akkor leánykoromban varrtam, mert az ötvenes évek végén még ez volt a divat.”

A szőttesek csíkozása

Elmondta, annak idején megvolt, hogy hány darab szőttes kell legyen egy családban, hogy hány darabot kell magával vigyen a férjhez menő leány. A gazdagabb leány kilenc rendet vitt magával – és mind a kilenc másfajta volt – a szegényebb pedig hetet.

„Ebben a faluban volt olyan csíkozású, hogy barna-fekete, barna-fekete-zöld-kék, úgy mondtuk annak, hogy sötét-búzakékes. Akkor volt olyan, hogy sötétzöld egyes, abban nem volt kék, csak zöld-barna-fekete, és volt olyan, amit úgy hívtunk, hogy koszorúhímes. Volt a búzakékes, amiben piros is van, azt a fiatalok vették fel. A szüleink nem vették nagyon a pirosast, csak nagy ünnepeken. Például édesanyámnak is volt a sötét, amit nagyböjtben vett fel, és amikor farsang volt, vette a pirosast. A barna-feketés az öregeknek volt a viseletük. Még nagyanyámnak is az volt a vasárnapi ruhája. Ezelőtt is úgy volt, hogy megnéztük, hogy milyen a szín a szoknyában. Karácsony első napján mindig sötétebbet veszünk, sötét, búzakékes, másodnapján pirosast. Újévkor pirosast. Azt is beleszőtték a szoknyákba, hogy kinek mennyi erdője, földje volt” – magyarázta.

Arra biztat, hogy vegyük elő a régit

Egy szoknyához négy méter szőttes szükséges, három méter az aljának a bősége. Szenttamáson fekete mellényt hordanak a szoknyához, a fiatalokét „kivarratják”. Veronika néni szerint viszont az eredeti az zsinóros volt. Neki is volt vitézkötéses az ötvenes években. Akkor még a vizitkák is népszerűek voltak. A szoknyákhoz lerakott kötényeket, fehéret, feketét, barnát, zöldet tettek.

„Én most már bíztatok mindenkit, hogy a régit vegyük elő. A múlt rendszerben nem is szabadott, de nem is kellett, nem vettük fel. Aztán most úgy feljött a napja, hogy örvendek rendesen. Most már sokat csinálunk. Mondtam, mindenki szedje elé a régieket. Régebb csak ez volt. Fontos, hogy ez a szép viselet ne menjen ki divatból. Olyanok is voltak, akik eldobták, s ezt sajnálom. Vegyük elő, újítsuk fel! Sokat megfordítottunk, ha az egyik fele meg volt kopva, akkor elbontottuk, kifordítottuk. Nem szabad elhagyni a viseletünket!” – mondta el útravalóul.