A család eltűnésével a nemzet is meghal

Szénégető: Ha nem lépünk, akkor csak rosszabb lesz

A közel egy órás prezentáció során a lelkész a házasságot befolyásoló tényezőkről, az egyháznak a házasság szentségéhez történő viszonyulásáról, illetve a házasság intézményének megmentéséhez elvégzendő feladatokról beszélt.

Az első témakörrel kapcsolatban elmondta, a házasságot negatívan befolyásolja többek között az állandó társadalmi instabilitás, az ehhez kapcsolódó kiszámíthatatlanság. Ugyanakkor rossz hatással van az individualizmus, hiszen „az individualista gondolkodás megveti a házasságot”. A családpasztorációs lelkész néhány érdekes adattal is szolgált: a németországi fiatalok negyven százaléka nem akar családot, és ami még meghökkentőbb, a berlini halottak mintegy harminc százalékát nincs, aki eltemesse.

Szintén problémaként jelenítette meg a generációk szétválását. Azaz, hogy a nagyszülők egyre jobban elmagányosodnak, a szülők reggeltől estig a kenyérkereséssel vannak elfoglalva, a gyerekek nevelésének feladatát pedig, jobbik esetben, a tanintézmények látják el. „Azt a társadalmat, amely az idősek bölcsességét elutasítja, nem lehet akként nevezni” – említette az atya.

Szénégető szerint szintén a házasság intézményének hanyatlásához vezetett a női ideálnak a torzulása is. Hiszen a nő karriert épít, szétválasztva a nőiességet az anyaságtól. Szintén problémát jelent a családi és vasárnapi, illetve az ünnepi rítusok eltűnése. „Sokan már nem is tudják, sokszor hatalmas lelki békét jelent egy szép, a család kötelékében eltöltött vasárnapnak az átélése” – fogalmazott. Az előadó hozzátette, különösen fájdalmas az, hogy Romániában évente közel 110 ezer abortuszt jegyeznek, az anyaországban ez a szám meghaladja a 45 ezret. Ebben a kontextusban pedig kimondottan szomorú, hogy nagyon kevés az örökbefogadás, noha a statisztikák szerint minden ötödik házaspár meddő. „A házasság szentségét nem lehet Jézus Krisztus nélkül értelmezni” – hívta fel a figyelmet a családpasztorációs lelkész, mondván, a keresztény életforma létfontosságú a családok életében.

A családpasztorációs lelkész néhány feladatot is megfogalmazott, amelyek elvégzésével megmenthető a házasság intézménye. Ilyen például a családi életre nevelés, már iskolás kortól, a tisztaságra nevelés eszközeként az együttélések és próbaházasságok gyors beszüntetése. Fontos teendőként említette a jegyes kurzusok megszervezését, illetve a plébániák, templomok, liturgiák családiasabbá, családbaráttá tételét, és persze, a nagycsaládok támogatását.

Az atya egyúttal a vészharangot is megkongatta. Először is kiemelte, nincs Romániának egy erős, egységes, keresztény, ökumenikus érdekvédelme, ezért hozhatnak a mindenkori kormányok annyi családellenes intézkedést. „Erdélyben, ha nem jön létre egy olyan népesedési kerekasztal, amely konkrét lépéseket is eszközöl ebben a témában, csak sokkal rosszabb lesz” – hallhattuk Szénégető Istvántól, aki ennek nyomatékosításául megjegyezte, „Kolozsváron nem tudjuk leleplezni a Mátyás-szobrot!”