Ceaușescu parancsát teljesítik az úzvölgyi temető elrománosításával?

Az alaprajzzal ellentétben az áttemetési naplóban hét román katona is megjelenik. Ezek közül Horcic Mihai (ejtsd: Horcsik Miháj) neve, alakulata és elhalálozásának időpontja alapján azonos a magyar adatbázisban 209-es sorszámmal magyarként bevezetett Harcsik Mihállyal, aki a 11. gyalogezredben szolgált, Lusin Filip pedig minden bizonnyal Lusicz Fülöp nevű katona, aki a magyar nyilvántartásban oroszként szerepel (70. sorszám) – olvasható a Nethuszár kedden közzétett anyagában.

Mint kifejtik, egy további katona, Morduminechei Gheorghe (Morduminikei Gyorgye) alakulatának száma és elhalálozásának időpontja szintén megegyezik Madaninec György népfelkelőével, Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.

A Nethuszár szerint a dokumentumok külön érdekessége, hogy

a temetőrendezés eredményeként létrejött sírkertben mindössze öt magyar, egy osztrák és egy német parcella létéről tanúskodnak.

A temető kapcsán előkerült másik dokumentumot, amelyen 149 román katona neve szerepel és 1985-ből származik, először május 8-án tették közzé a bákói Cultul Eroilor (ejtsd: kultul erojilor – hősök kultusza) nevű Facebook-profilon. Ez a dokumentum tulajdonképpen egy listából és egy olyan adatlapból áll, amelyet az úzvölgyi temetőben található emlékművek kapcsán töltöttek ki.

Amint más forrásokból kiderült, a két dokumentum egy olyan felmérés részeként keletkezett, amelyre 1984-85-ben, illetve 1988-89-ben került sor, és amely során Románia minden idegen és román háborús emlékművét nyilvántartásba vették. A felmérés Maria Bucur történész szerint azt követően történt, hogy az 1980-s évek elején

a hadsereg háborús emlékművekért felelős osztálya figyelmeztette Nicolae Ceaușescu román diktátort: Erdély területén számos Horthysta-fasiszta (értsd: a magyarok által állított) emlékmű találtató, amelyek veszélyt jelentenek a román államra nézve.

Bucur szerint a felmérés készítői egy Románia területén található, de jelentős magyar lakossággal bíró megye magyar emlékműveit általában horthysta-fasiszta emlékművekként azonosították, és többnyire azt javasolták, hogy

ezeket vagy le kell bontani, vagy olyan emlékművekké kell átalakítani, amelyek méltóképpen jelenítik meg a román nép háborús áldozatvállalását.

Mivel az úzvölgyi temető felmérése kapcsán az egyetlen ismert adatlapon semmiféle karbantartás vagy jövendőbeli intézkedés nem szerepel, Csíkszentmártonban viszont található magyar vonatkozású emlékmű, joggal feltételezhető, hogy az 1985-ös lista tulajdonképpen a szentmártoni emlékmű átalakítására vonatkozik, és azokat a neveket tartalmazza, amelyeknek egy esetleges átalakítás során kellett volna az emlékműre felkerülniük.

További részletek és dokumentumok a Nethuszár cikkében.