Búzaköteg az ablakléc keresztjén

A szertartást ugyanis eredetileg kint tartották a mezőn, de a háborút követő évtizedek egyház- és hagyományellenes politikája bekényszerítette a gazdákat a templom falai közé. Napjainkban némely katolikus közösségben újra kimennek a búzaföldekre, zászlókkal, keresztekkel.

Miatyánk minden búzaszálra

„A résztvevők ilyenkor a kisarjadt és megszentelt búzaszálakból egy-egy kisebb köteget hazavittek, s mint gonoszűző szentelményt gondosan eltettek” – írja Pozsony Ferenc. Ezt Csíkszentkirályon, Csíkszentmihályon az ablakléc keresztjére kötözték, a sóvidéki Szakadáton a zászló rúdjára erősítették. Csíkdelnén minden letépett szentelt búzaszálra egy Miatyánkot kellett elmondani.

A bukovinai Andrásfalva székelyei a Márk napját követő vasárnap szentelték a búzavetést.

– ezt már Bálint Sándornál olvassuk.

Udvarhelyszék korábbi – katolikus – népe is a Márkot követő vasárnap tartotta a búzaszentelést, amikor a székelyek jellegzetes lakodalmi kalácsát, a prémest (a bukovinai székelyeknél násznagykalács) a hívek körmenettel kivitték a mezőre, „hogy a pap a zsönge búzával együtt már gyümölcsét is megszentelje. Voltak, akik a háznál, sokáig bizonyára szentelmény gyanánt megtartották. Mások lakodalom alkalmával az újpárnak vitték ajándékba, hogy kezdődő életükön áldás legyen.”

Faládákban vitték a búzát szentelni

Az ozsdolaiak is lobogókkal, körmenetben vonultak ki a falu határába, egyik évben Bereck, másik évben Kézdivásárhely felé, ahol a táblák széléről mindenki tépett egy marék búzát magának.

Korondon a Márk napja utáni vasárnap tartották a katolikusok a búzaszentelést. Templomi zászlók alatt a falunak ahhoz a széléhez vonultak, ahol a búzavetések kezdődtek, s az egyházi szertartás ideje alatt a leányok búzaszálakból és mezei virágokból koszorúkat fontak, a zászlókra aggatták, és úgy vonultak vissza a templomba. A Kis-Küküllő menti Szőkefalván is zászlóval, énekelve indultak a Tag utcáján kifelé, majd a Szénafű és Csere határrészeket járták meg, és tértek vissza a templomba.

Székelyvarságon a Márk-napi kikerülés résztvevői évente más-más búzatáblát kerestek fel (az éghajlatra való tekintettel ilyenből eleve kevés volt), a violaszínbe öltözött pap a négy égtáj felé szentelt. A szocializmus évtizedeiben betiltott szokást 1990 után kezdetben úgy élesztették újra, hogy a pap a templomi oltár előtt mondta el a szertartáskönyvek által előírt szöveget, majd – őszbúzavetés nem lévén – a harangozó által korábban cserépbe ültetett búzát vitték ki ministráns gyerekek az egyház földjére.

Időjárási regulák

Hidegkúton – búzavetés nem lévén – inkább az időjárást figyelték ezen a napon. Úgy tartották,

Máshol azt tartották, ha megszólal a pacsirta és a béka, az jó termést ígér. Merthogy a béka nem mindig kuruttyol! Egy 1806-os kalendárium rigmusa szerint:

„Hány nappal Márk előtt kezd a béka szólni,

Annit nap az után meg szokot némulni.”

Középkori jóslás alapján terjedt el az a hiedelem, miszerint ha húsvét ünnepe Márk napjára esne, az egész világ jajt kiáltana. Ez legutóbb a második világháború idején, 1943-ban következett be. Mit mondhatnánk erre? Telitalálat!