„Ha nem tanulunk nyelveket, azzal saját magunkat korlátozzuk” – egy fiatal útja Gyimesből a brassói ötcsillagos szállodáig

„Tizenhét évesen határoztam el, hogy iskola mellett dolgozni fogok, mert nem akartam teljesen ráutalva lenni a szüleimre. Szerettem volna én is hozzájárulni a saját életemhez” – idézte fel Claudia. Elhatározása mellett viszonylag hosszú ideig kitartott, ugyanis

Három évet szánt arra, hogy tapasztalatot és pénzt keressen, és elmondása szerint ahhoz is idő kellett, hogy letisztuljon benne, merre szeretne haladni.

„Egy dolgot viszont mindig tudtam: szeretnék felsőfokú tanulmányokat. Fontosnak tartom a diplomát is, mert ajtókat nyithat meg, de ugyanilyen fontos számomra, hogy közben gondolkodásban és szakmailag is fejlődjek” – húzta alá. Így jogi szakra felvételizett Kolozsváron, távoktatásban, teljes munkaidő mellett. Egy év után azonban rájött, hogy nem ez az ő útja.

Jó tanács: bátran merjük használni a nyelvet

Claudia anyanyelve román, de magyar közegben is élt. A román mindig stabil volt számára, viszont a két nyelv közötti egyensúly megtalálása nem ment könnyen, és sokáig küzdött azzal, hogy pontosan és magabiztosan fejezze ki magát.

„Előfordult, hogy egy mondatot félig románul, félig magyarul mondtam el, és az emberek egyszerűen nem értettek. Ez nagyon frusztráló volt. A vendéglátásban kezdtem dolgozni, és ott értettem meg igazán, mennyire számít, hogyan beszélek az emberekkel” – emlékezett vissza.

Tudatosan kezdte fejleszteni magát: olvasott, figyelt a helyes beszédre, és ami a legfontosabb, napi szinten használta a nyelvet. Úgy véli, hogy a munkahelye formálta igazán a magyar nyelvtudását, és ami egykor bizonytalanság volt, ma az egyik legnagyobb erőssége. Később ugyanez történt az angollal is. Noha sokáig félt tőle, nem használta rendszeresen. Amikor Brassóba került egy ötcsillagos szállodába, nem érezte magát felkészültnek az új munkára, mégis belevágott.

– mutatott rá. Úgy érzi, a román és a magyarnyelv-tudása nálunk, Székelyföldön hatalmas előny. Nem gondolja, hogy egyik fontosabb lenne a másiknál, sőt ahány nyelvet beszélünk, annyi világba látunk bele, és ez a saját lehetőségeinket bővíti.

Gyermekkorában a spanyol nyelv is közel került hozzá: önszorgalomból kezdte tanulni, és gyakorlásképpen online beszélgetett spanyol anyanyelvűekkel. Ma már azonban úgy érzi, sokat felejtett, mivel nincs olyan közeg, ahol rendszeresen beszélhetné a nyelvet. Az egyetemen jelenleg franciát tanul. Ez eddig nem tartozott az erősségei közé, de úgy érezte, ki kell lépnie a komfortzónájából és újabb területen is próbára kell tennie magát.

Számára a nyelvtanulásban a mindennapi használat segített a legtöbbet, ezért az az igazi, ha olyan közegben van az ember, ahol muszáj használni a nyelvet, és

Emellett hatékony lehet az olvasás, zene, filmek, de amint többször is hangsúlyozta, a beszéd elengedhetetlen.

Itthon is lehet érvényesülni, csak akarni kell

Ő maga is tapasztalta, hogy Székelyföldön a fiataloknak nehézséget okoz a román nyelv: félnek megszólalni és gyakran csak akkor jönnek rá, mennyire fontos lenne megtanulni, amikor egy lehetőség múlik rajta, vagy amikor szembesülnek azzal, hogy nélküle nehezebb érvényesülni.

„Szerintem fontos kimondani azt is, hogy ha bezárkózunk egyetlen nyelvbe vagy közegbe, azzal saját magunk korlátozzuk a lehetőségeinket. Lehet élni úgy is, hogy csak a megszokott környezetünkben mozgunk, de akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a lehetőségeink szűkebbek lesznek” – osztotta meg nézőpontját a gyimesi fiatal.

Persze nem csak magyar anyanyelvűek döntenek úgy, hogy átlépik az országhatárt egy jobb jövő reményében. Claudia éppen ezért rávilágított a fontos különbségre: nem mindegy, hogy valaki tapasztalatot szerezni, fejlődni, világot látni megy külföldre, vagy azért, mert úgy érzi, itthon nincs más lehetősége.

A pályaválasztás és karrierépítés előtt álló fiataloknak szánt üzenete az, hogy fontos időben kilépni abból, ami túl kényelmes, de abból is, ami már nem jó nekünk. Fiatalon még van lehetőség hibázni, irányt váltani és új alapokra építkezni. Szerinte nem kötelező mindenkinek elköltöznie, de tapasztalni, nyitni, kipróbálni magunkat máshol nagyon sokat adhat.

„Ha valamiben gyengének érzed magad, néha pont ott érdemes belevágni, mert lehet, hogy abból lesz a legnagyobb erősséged. Nem ideális körülmények között indultam, de megtanultam, hogy a körülmények nem véglegesek, és a döntéseink számítanak igazán. Az, hogy meddig és miben maradunk benne, rajtunk múlik” – húzta alá.

A fiataloknak álommunka, a cégeknek haszon

A reklám- és tartalomgyártás világában a román–magyar kétnyelvűsége nyitotta meg előtte az első komoly lehetőségeket. „A legtöbb esetben a fiatalok vagy az egyik, vagy a másik nyelvet beszélik igazán jól. Nálam a kettő együtt adott versenyelőnyt” – emelte ki. Noha eleinte félt a kamerától, nem érezte magát elég jónak, belevágott.

„Az életemben többször hoztam olyan döntést, hogy tudatosan beleléptem abba, amitől féltem, mert tudtam, hogy ott van a fejlődés. A kamera is ilyen volt. Ma már kifejezetten jól érzem magam ebben a kreatív közegben. Szeretem a tartalomgyártást, az emberekkel való kapcsolódást, és szeretném ezt az irányt tovább építeni” – tette hozzá Claudia.

Tapasztalatai szerint egyre több cég jelen van a közösségi médiában, de sokan még csak kísérleteznek azzal, hogyan használhatnák igazán hatékonyan ezeket a platformokat. Sok vállalkozás költségként tekint a tartalomgyártásra, és nem látja egyértelműen, hogyan hozhatna valódi megtérülést.

„Nem elég csak a vállalkozói kedv, szükség van az edukációra is” – húzta alá, hozzátéve, hogy a közösségi média már elengedhetetlen eszköz a mai világban. A többnyelvű kommunikáció különösen értékes, mert nem kell választani a közönségek között: ugyanazt az üzenetet el lehet juttatni román és magyar közegbe is.