Betöltötték a tereket közös ünnepükön a Maros megyei reformátusok

A Vártemplom kicsinek bizonyult az ünnepet megnyitó istentiszteleten, amelyen a gyülekezet lelkésze, Henter György rövid igemagyarázatában arról beszélt, hogy ahogy Sámuelhez egykor a templomban, s ahogy Lutherhez 500 évvel ezelőtt, ma is szól Isten az emberekhez, s ez erőt kell adjon nekünk a mindennapok taposómalmában is.

A lelkész beszámolt arról, hogy a marosvásárhelyi református gyülekezetek közösen döntötték el, hogy

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere meghatottan emlékezett, hogy első alkalommal tízévesen, 1968-ban volt a marosvásárhelyi Vártemplomban szüleivel, s bár nem erdélyi származású, szüleitől azt tanulta, hogy az itteni asszonyok kedvesek, a férfiak pedig kemény tekintetűek. A miniszter beszélt arról, hogy míg itt, Erdélyben szobrot állítanak Kálvin Jánosnak, akiről a néprajzkutatók szerint a magyar reformátusok azt vallják, hogy egy jó magyar református volt, addig szülőhelyén már alig tudják, hogy ki volt ő. Genfben, ahol élt és alkotott, nem tudják, hol a sírhelye, s alig-alig emlékeznek arra, hogy mekkora szerepe volt a reformációban.

Balog Zoltán kiemelte: minket kemény nyakú kálvinistáknak is neveznek, s ez nem baj, hiszen a múltra emlékezve nekünk gondolkodó, tervező keresztyénekként kell a jövőt építenünk, konokul, kitartóan. Olvasnunk kell a Károli Gáspár által lefordított Bibliát, le kell fordítanunk a mai magyar nyelvre, hogy gyermekeink, unokáink is megértsék, és hirdetni kell Isten igéjét, szóval, tettel, egész életünkkel.

A Vártemplomban összegyűlteket köszöntötte Grezsa István, a Miniszterelnökség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosa, aki kiemelte:

Míg a lelkészek a Vártemplom bejáratánál hagyták el a várat, a gyülekezetek képviselői a nagykapun távoztak. Igen látványos volt, amikor a két csoport találkozott, s együtt vonultak le a Ligetbe, a Sportcsarnokhoz. A Vártemplomnál sorfalat álltak a kis és nagyobb cserkészek, Molnár Szilárd vezetésével, s végig ott voltak a református kollégium diákjai is. Az elöljárók után egy rezesbanda zsoltárokat játszott, sokan hozzájuk csatlakozva énekelték azokat. Több helyen leállították a gépkocsiforgalmat, hogy a tömeg biztonságban vonulhasson végig a Kossuth utca egy részén, majd az Arany János utca érintésével az ünnepség második helyszínére.

Zökkenőmentes volt a felvonulás és a terem elfoglalása is, az önkéntesek mindenhol eligazították az érkezőket. A Sportcsarnokot betöltő ünneplőkhöz elsőként Jakab István udvarfalvi lelkész, a Maros Mezőségi Református Egyházmegye esperese szólt, aki szerint az 500 éves reformációs ünnepség is egyedül Istenről, az Ő dicsőségéről kell szóljon, hiszen Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, s nekünk Róla kell bizonyságot tennünk.