„Az elvégzett megtorlás nem jelent elintézett történelmet” – így emlékeztek az aradi vértanúkra Sepsiszentgyörgyön

A Kovászna Megyei Könyvtár mögötti emlékparkban zajló ünnepségen a történész a szomorú véghez vezető eseményeket idézte fel a megemlékezés kezdetén.

Mint elhangzott: 1848. októberében V. Ferdinánd feloszlatta a jogszerűen megalakult magyar országgyűlést és Joszip Jellasics horvát bánt nevezte ki az ország irányítójává. Miután az oroszok segítségével sikerült legyőzni a magyarokat és Görgey Artúr tábornok Világosnál letette a fegyvert, kiderült,

Jacob von Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna” annyi halálos ítéletet hozhatott, amennyit akart, kötelessége csak annyi volt, hogy a végrehajtás után a császárnak jelentse azokat.

A kivégzések augusztus 22-én Ormai Norbert ezredes Arad melletti felakasztásával kezdődtek, majd

– részletezte a történelmi tényeket a felszólaló.

„Szép kis deputáció megy az Úristenhez a magyarok ügyét képviselni”

Pöltenberg Ernő, az egyik kivégzett szavai németül hangoztak el a kivégzések során. Többen azok közül, akik a legnagyobb árat fizették a magyar szabadságharcért, nem is tudtak magyarul – közölte a történész.

Később Batthyány Lajost Pesten végezték ki, Kazinczy Lajos kivégzésére pedig három héttel később került sor. Az osztrákok, akik Nagy-Britannia akkori külügyminisztere, Lord Palmerstone szerint „nem ismernek más argumentumot, mint az erőszakot”, 1850 januárjáig közel 1000 halálos ítéletet hoztak, amelyből 120-at végrehajtottak.

1200-an kerültek Pestre vagy más városok várbörtöneibe, 40-50 ezer honvéd kényszersorozással került a császári hadseregbe.

Az utolsó aradi hadifogoly 1858-ban szabadult, a teljes amnesztiarendelet egy évvel később lépett érvénybe.

Virág Nimród szavalata után Szungert Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivő vezetője lépett a mikrofonhoz. Mint kifejtette: október 6-án minden évben

A tanító köszönetet mondott a mikós diákoknak, akik évről évre elhelyezik a koszorúkat a hősők tiszteletére.

Ezt követően Zelenák József evangélikus esperes közös imára hívta a jelenlevőket.

A koszorúk felkerültek a kopjafákra, majd a magyar és a székely himnusz eléneklése után a jelenlevők levonultak az Erzsébet parkban levő Honvéd-emlékműhöz, ahol szintén koszorúztak.

Itt a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda működött közre, míg az előbbi helyszínen a 14. dr. Kovács Sándor cserkészcsapat teljesített szolgálatot.