„A nacionalizmus belső szükségszerűség”

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója hangsúlyozta:

„Mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak a hazát szeressük.

– mondta el.

„Megtanultam gyerekkoromban, hogy én nem vagyok magyarországi zsidó, én zsidó vallású magyar vagyok. Nem folytatok zsidó-magyar párbeszédet, keresztény-keresztény és zsidó vallású magyar emberek közötti párbeszédet viszont folytatok. A zsidó és keresztény ember között semmi különbség nincs, hiszen a Biblia mind a két része két dolgot emel ki: szeresd az Egyörökkévalót és szeresd az embert. A Bibliának egyik része sem határozza meg, hogy milyen identitású embert kell szeretni. A másik embert kell szeretni. Lehetünk egyszerre jó hazafiak és jó nacionalisták is” – fejtette ki. Úgy véli, ugyanakkor, hogy az Európai Unió erkölcsi válságot él át.

Amit elég rossz szájízzel nacionalistának nevezünk Európában, azt az Egyesült Államokban nem feltétlenül használják ilyen negatívan ezt a fogalmat – magyarázta Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója. „Amit nacionalistának neveznek el, az nemes egyszerűséggel egy realitásból indul ki: minden egyes ember mihez viszonyul természetes módon. Ezzel szemben van egy olyan kísérlet, amelyik szerint az egész kontinens mindenkinek a világa és mindenki nyugodtan keveredjen, és nem számít, hogy honnan jössz és milyen vallásod van, mi a nemzeted és milyen nyelven beszélsz. Épp ezért úgy gondolják, hogy a legjobb az, hogyha ezeket az elemeinket levetkőzzük.” Hozzátette,

„Ez nagyjából úgy néz ki, mint John Lennon Imagine című dala. Gyakorlatilag ebben a dalban összefoglalható a globalista projekt” – részletezte.

Tehát, ha az erdélyi magyar közösség képtelen megszervezni a saját önérvényesítését és magyar közösségként állni egy emberként a gátra, akkor nekünk lehetnek emberi jogaink az ENSZ palotában, fel is olvashatják a dekrétumot, de gyakorlatilag nem tudunk élni vele.

Ehhez képest, azt látjuk az európai parlamentben, hogy a bejutott, friss ellenzéki képviselők annak örülnek, ha a magyar nemzettársuk nem jut pozícióhoz. Ilyen nemzet nincs még egy a világon, hogy a saját országának az érdekérvényesítő potenciáljának a csökkenésének örvend, ahelyett, hogy minden erővel azon lenne, hogy erősítse. Ez megengedhetetlen, ez nettó nemzetárulás.

Hangsúlyozta, ma megint több nacionalizmusra van szükségünk. Minden normális nemzet büszke a nemzeti teljesítményre, és a nemzeti kultúrájára. „Az a baj a mi elitünkkel, hogy fejben másodikok vagyunk. Ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, amink van és amit kötelességünk gazdagítani, ahelyett valaki mások akarunk lenni. Van egy fejben második mentalitás, és ezen kellene változtatni, mert egész egyszerűen a saját magunk okozta frusztráció fogja uralni a közbeszédet és fél szemmel nézünk másokra, hogy ítéljék meg, hogy a mi teljesítményünk jó-e” – összegzett a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.

„Nem hazaszeretetről kell beszélni, hanem nemzetszeretetről. Magyarként hazaszeretetről beszélni kevés.

– nyomatékosította Demeter Szilárd.

Máthé Áron úgy látja, két felfogás küzd elég régóta az európai szellemi téren. „Az egyik az, hogy mindenhol lehet hazád, vagyis sehol ne legyen hazád, másikat pedig egy erdélyi ember így fogalmazta meg: »Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.«”