„A nacionalizmus belső szükségszerűség”

Amióta Európa létezik, legalább 1500 éve, azóta a náció egy központi szerveződési egység, egy politikai keret, amelyhez nyelvi, kulturális tartalom is járul általában – mutatott rá Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. „A huszadik században ennek mindenféle csűrcsavart adtak, nacionalizmusra hivatkoztak olyanok, akiknek ehhez nem sok köze, mások egyes elemeit használták fel.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója hangsúlyozta:

a patrióta az a hazaszerető, a nacionalista nemzetszerető.

„Mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak a hazát szeressük.

– mondta el.

„Az a politikai erőtér, amit mi közönségesen politikának hívunk, csak akkor születhet meg, ha vannak olyan közös ügyeink, amelyeket mindannyian belátunk. Transznacionális vállalkozásban, mint az Európai Egyesült Államok, egész egyszerűen nincsenek olyan ügyek, amiket mi nagyon belátnánk, ezért nem is nagyon jöhet létre.”

Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely Egyesület elnöke elmondta, meggyőződése, hogy

a jó hazafi jó nacionalista, az igaz nacionalista pedig jó hazafi.

„Megtanultam gyerekkoromban, hogy én nem vagyok magyarországi zsidó, én zsidó vallású magyar vagyok. Nem folytatok zsidó-magyar párbeszédet, keresztény-keresztény és zsidó vallású magyar emberek közötti párbeszédet viszont folytatok. A zsidó és keresztény ember között semmi különbség nincs, hiszen a Biblia mind a két része két dolgot emel ki: szeresd az Egyörökkévalót és szeresd az embert. A Bibliának egyik része sem határozza meg, hogy milyen identitású embert kell szeretni. A másik embert kell szeretni. Lehetünk egyszerre jó hazafiak és jó nacionalisták is” – fejtette ki. Úgy véli, ugyanakkor, hogy az Európai Unió erkölcsi válságot él át.

Amit elég rossz szájízzel nacionalistának nevezünk Európában, azt az Egyesült Államokban nem feltétlenül használják ilyen negatívan ezt a fogalmat – magyarázta Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója. „Amit nacionalistának neveznek el, az nemes egyszerűséggel egy realitásból indul ki: minden egyes ember mihez viszonyul természetes módon. Ezzel szemben van egy olyan kísérlet, amelyik szerint az egész kontinens mindenkinek a világa és mindenki nyugodtan keveredjen, és nem számít, hogy honnan jössz és milyen vallásod van, mi a nemzeted és milyen nyelven beszélsz. Épp ezért úgy gondolják, hogy a legjobb az, hogyha ezeket az elemeinket levetkőzzük.” Hozzátette,

vannak a nemzeti elkötelezettségű nemzetállamban lévő politikai erők és vannak azok, akik a globalizmusban hisznek, és valamiféle új embert akarnak csinálni.

„Ez nagyjából úgy néz ki, mint John Lennon Imagine című dala. Gyakorlatilag ebben a dalban összefoglalható a globalista projekt” – részletezte.

A moderátor, Palóc André, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjének azon kérdésére, hogy mi ma a nemzetpolitika és kik azok, akik ellenzik és miképp szeretnék megvalósítani ezt, Demeter Szilárd kifejtette hogy elég nyilvánvaló, hogy mi ma a nemzeti politika. „Nem tudom felfedezni az értelmet a jelenlegi kormánykurzussal szembe szegülők argumentációjában. Mi itt Erdélyben eléggé megtapasztaltuk azt az igazságot, ami a huszadik század nagy tanulsága, és amit elfelejtettünk:

Tehát, ha az erdélyi magyar közösség képtelen megszervezni a saját önérvényesítését és magyar közösségként állni egy emberként a gátra, akkor nekünk lehetnek emberi jogaink az ENSZ palotában, fel is olvashatják a dekrétumot, de gyakorlatilag nem tudunk élni vele.

Ehhez képest, azt látjuk az európai parlamentben, hogy a bejutott, friss ellenzéki képviselők annak örülnek, ha a magyar nemzettársuk nem jut pozícióhoz. Ilyen nemzet nincs még egy a világon, hogy a saját országának az érdekérvényesítő potenciáljának a csökkenésének örvend, ahelyett, hogy minden erővel azon lenne, hogy erősítse. Ez megengedhetetlen, ez nettó nemzetárulás.

Hangsúlyozta, ma megint több nacionalizmusra van szükségünk. Minden normális nemzet büszke a nemzeti teljesítményre, és a nemzeti kultúrájára. „Az a baj a mi elitünkkel, hogy fejben másodikok vagyunk. Ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, amink van és amit kötelességünk gazdagítani, ahelyett valaki mások akarunk lenni. Van egy fejben második mentalitás, és ezen kellene változtatni, mert egész egyszerűen a saját magunk okozta frusztráció fogja uralni a közbeszédet és fél szemmel nézünk másokra, hogy ítéljék meg, hogy a mi teljesítményünk jó-e” – összegzett a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.

A beszélgetés részvevőit arról is kérdezte Palóc André, hogy el lehet-e hallgattatni a hazaszeretetet? Megadja Gábor szerint zsarnoksággal el lehet, épp ezért a szabadság összefügg a hazaszeretettel. „Az egyik nincs a másik nélkül, ha szabadok akarunk lenni, akkor szeretni kell a hazánkat is.” Weisz Péter rámutatott:

a hazaszeretetet, a nacionalizmust nem lehet elnyomni, az belső szükségszerűség.

„Nem hazaszeretetről kell beszélni, hanem nemzetszeretetről. Magyarként hazaszeretetről beszélni kevés.

– nyomatékosította Demeter Szilárd.

Máthé Áron úgy látja, két felfogás küzd elég régóta az európai szellemi téren. „Az egyik az, hogy mindenhol lehet hazád, vagyis sehol ne legyen hazád, másikat pedig egy erdélyi ember így fogalmazta meg: »Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.«”