Az éneklés szeretete kovácsolta csapattá a kilenc évtizedes múltra visszatekintő vegyeskart

Felejthetetlen élmény fellépni a kórusnak a szórványban élők előtt

Fotó: Barabás Ákos

Elsősorban itthoni rendezvényeken, illetve Székelyföld kis falvaiban énekel a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyeskar, azonban évek óta missziós feladatot lát el, felkeresve a szórványban élő hazai és külholni magyarokat. A kórus jövőre ünnepli megalakulásának 90. évfordulóját.

Dósa Ildikó

2017. október 28., 13:162017. október 28., 13:16

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Református dalkörként, 1928-ban alakult a székelyudvarhelyi, 1994 óta az egykori karnagy, Balázs Ferenc nevét viselő vegyeskórus. Az 1950-es évek elején a kisiparosok, néhány év múlva pedig a Művelődési Ház kórusaként működött tovább.

Két évtizeden keresztül, 1952-től 1972-ben bekövetkezett haláláig Balázs Ferenc karnagy vezette: vezényelt, esztrádzenekart szervezett, népdalra tanította a fiatalokat.

Népdalfeldolgozásait a tagok mai napig éneklik, ugyanakkor zenei nagysága, sokoldalú tevékenysége, embersége előtt tisztelegve kétévente nemzetközi kórusfesztivált szerveznek – mondta Bíró Edit elnök. 1972 és 1997 között Fodor Béla, Lőke Viola, Sinka Ignác és Csutak Ildikó karnagyok álltak a formáció élén, majd Orosz-Pál József vette át a kórus vezetését.

A vegyeskarban jelenleg negyvenheten, tizenkét férfi és harmincöt nő énekel, az átlagéletkor hatvan év felett van. A tagok többsége nyugdíjas pedagógus,

a legidősebb tag 82 éves, és fél évszázada énekel a formációban,

míg a legifjabb, 45 éves tag három éve csatlakozott hozzájuk. Az éneklés szeretete, a sok közös élmény jó csapattá kovácsolta őket. Mindannyiuknak az itthoni éneklés jelenti az elsődlegességet, így legtöbbször Székelyudvarhelyen és a közeli falvakban lépnek fel. Emellett néhány éve

missziós feladatot látnak el, felkeresik a szórványban élő magyarokat a Szilágyságtól a Csángóföldig, a Zsíl-völgyétől a Barcaságig vagy a Mezőségtől a fővárosig.

Ápolják az anyaországi testvérvárosi kapcsolatokat, ugyanakkor a külföldi meghívásoknak eleget téve Székelyföld hírét vitték Bécsbe, Rómába, Párizsba, Brüsszelbe, Prágába, illetve Pozsonyba is.

Jövőre lesz 90 éves a kórus

„A szórványban énekelve olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyeket nem lehet elmesélni, mert nem jön át a szavakon az érzelem, a szeretet, amit kapunk az ott élő emberektől, nem lehet érzékeltetni, mit jelent székely ruhában végigvonulni a városokban, falvakban, a könnyes szemeket látni, a baráti kézfogásokat, öleléseket érezni egy-egy fellépés alkalmával” – mesélte Bíró Edit. A tavalyi kiszállás után – amelyen Bukarestbe, Resicabányára, Lugosra, valamint Brassóba látogattak – fogalmazódott meg a gondolat, hogy az idei, szeptemberi fesztiválra a szórványban élő kórusokat hívják meg, akik eleget is tettek a felkérésnek.

Először énekeltek Székelyföldön, akárcsak külföldi meghívottjuk, egy fiatal gagauzi tánc-ének együttes tagjai. Jövőre ünneplik a kórus megalakulásának kilencvenedik évfordulóját, most erre készülnek, ugyanakkor májusban Komratba, a Gagauz Autonóm Tartomány fővárosába utaznak, az idei fesztivál gagauz fellépőinek meghívására.