Az állandóan megújuló énekkar

Ez viszont azzal jár, hogy évente 10–15 kórustag kicserélődik, a fiatalok közül ugyanis többen távolabbi iskolába, egyetemre iratkoznak be, vagy éppen külföldön vállalnak munkát, helyüket újabb fiatalok veszik át.

Heti két próba

2011 februárjában részt vettek első kórustalálkozójukon Csíkszentkirályon, ahol még „zöldfülűként” mutatkoztak be. Egy évre rá már Csíkszentimrén gyűltek össze az alcsíki kórusok találkozni, a szervezést a fiatal kántor a fiatal énekkarral oldotta meg. Az akkori sikerélmények nagy lendületet adtak a csapatnak, mostanra viszont elfáradtak – vallotta be őszintén a kórusvezető. Elmondása szerint nyáron nem tartanak próbákat a tagok különféle tennivalója miatt, így szeptembertől húsvétig gyakorolnak közösen heti két alkalommal. Mivel minden évben új tagokkal bővülnek, így a fellépések előtt újra és újra meg kell tanulni az egyes darabokat, nem számíthatnak arra, hogy a korábbiakból állítanak össze egy repertoárt.

Mindeddig a helyi, ünnepi (karácsonyi, húsvéti, Szent Imre-napi) szentmisék mellett elsősorban a kórustalálkozókon tudták megmutatni tudásukat. Bíznak benne, hogy a közeljövőben akár külföldön is énekelhetnek, hiszen az egy pluszmotiváció lehetne a tagok számára, hogy érdemes a liturgiát ilyen formában szolgálni. Fellépéseiken rendszerint székely ruhát viselnek, egyelőre nem gondolkodnak kórusruha készíttetésén. A próbák, fellépések mellett közös rendezvényeket is tartanak, a születésnapok megünneplése mellett, szerveztek már farsangi bált, karácsonyi, szilveszteri összeüléseket. Ezek az események lehetőséget biztosítanak a közösséggé válásra – mondta a karvezető.

Támogatóikról

Munkájukat a plébánia mellett a helyi önkormányzat és közbirtokosság is támogatja, illetve különböző civil szervezetek is. Mivel távolabbi helyekre nem járnak, így jelentősebb összegeket nem kellett igényelniük az intézményektől, de a kották tárolásához szükséges mappák beszerzését, az utazások költségeit, a rendezvényeikhez szükséges termeket, anyagiakat rendszerint biztosítják – részletezte Darvas Róbert. Hozzátette, nagy segítséget jelent számára egyik kórustagja is: Szopos Zoltán a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem zeneművészeti karán tanul, akivel az utóbbi időben közösen készítették fel a kórust. A helyi plébános, Fábián Zoltán buzdító és köszönő szavai is motivációt jelentenek számukra, hálásak ugyanakkor, hogy elismeri a munkájukat, és mindig biztatja a falubelieket az énekkarhoz való csatlakozásra.

Élmény szolgálni a liturgiát

Legnagyobb nehézségüknek a kántor azt nevezte, hogy kevesen érdeklődnek a kórusi éneklés iránt, a kezdeti tagokból mindössze öten-hatan maradtak. Meglátása szerint egy 2100-as lélekszámú településen akár 80 személyes kórus is működhetne. Belátta, önkéntes munkáról lévén szó, nem könnyű bevonni az embereket, hiszen a közösség mellett az kell motiváló erő legyen, hogy énekkel szolgálják a liturgiát.

– magyarázta a karvezető.

Meghatározó élményként az általuk szervezett kórustalálkozót említette, amely mérföldkő volt mindannyiuk számára. A szervezés nehézségeivel, szépségeivel együtt örök emlék maradt számukra. Lassan közeledik az időpont, mikor újra ők lesznek a soros szervezők – azt követően már felnőtt kórusnak nevezhetik magukat, azután már nagyobb terveket is kitűznek maguk elé – tisztázta a Darvas Róbert.