A felmérésben rámutattak, hogy bár az állam gazdaságban betöltött szerepe drámaian csökkent a régióban, az állami tulajdonjog sok országban továbbra is igen jelentős. Arról nem is beszélve, hogy az adatok szerint az állami tulajdonú vállalatok szinte minden országban alulteljesítenek a magánszektorbeliekkel szemben. Ennek ellenére a bruttó havi átlagbér minden vizsgált országban az állami cégeknél magasabb. Igaz, a bérkülönbségek között jelentős eltérések vannak.

nálunk ugyanis az állami cégek dolgozóinak átlagbére több mint 80 százalékkal magasabb, mint a magánvállalatok dolgozóinak. A sor másik végén szereplő Magyarországon azonban ez a különbség kevesebb mint 10 százalékos. Ráadásul a napokban kiadott kutatáshoz felhasznált adatok még 2016-ból származnak, azóta pedig jelentős béremeléseket eszközöltek az állami szférában Romániában, így az említett hatalmas bérszakadék mára ennél is hangsúlyosabb.

A Kezdeményezés a versenyképességért (INACO) elnevezésű szervezet tavaly szeptemberben hozta nyilvánosságra a két szektor közötti különbségeket: akkor az állami cégek alkalmazottainak havi átlagbére nettó 4235 lej volt, a magánszektorban viszont mindössze 2218 lej. Ez több mint 2000 lejes és szintén több mint 90 százalékos eltérés.

gondoljunk csak az utóbbi időszak jelentős béremeléseire az állami szférában. „Emellett rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, támogatóknak is ígéretet tesznek a későbbi alkalmazásra, akik így mind állami alkalmazottak lesznek. Mindez annak bizonyítéka, hogy

– nehezményezte Szabó. Hozzátette, az idevágó adatok azt mutatják, hogy nagyon rossz a nemzeti össztermék (GDP) struktúrája az országban: rengeteget fogyasztunk, miközben nagyon keveset termelünk. Alig léteznek magánkézben lévő termelő-szolgáltató vállalatok, ha pedig nincsenek ilyen cégek, munkalehetőség is kevesebb van a magánszektor ezen részében. E bérek mellett ez is hozzájárul ahhoz, hogy sokan igyekeznek állami munkahelyet találni.

„Lassan senki sem akar magánvállalatoknál dolgozni, mert kicsi a fizetés. Mindenki harcol az állami állásokért. Ennek az a következménye, hogy a magánszektorban nagyon nehéz megfelelő képzettségű és hozzáállású munkaerőt találni. Mivel legtöbben nem hajlandók minimálbérért dolgozni, a kis- és középvállalkozások nem tudnak megfelelően működni, így pedig nem tud átalakulni a romániai gazdaság szerkezete. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy

Ehelyett külföldről hozzuk be a különböző javakat, magasabb kiadások árán, miközben helyben is meg tudnánk termelni” – magyarázta a szakember.

Arra is kitért, hogy a jelentős bérkülönbség az állami szféra javára azért is elkeserítő, mert ott van kevesebb teendő. Az állami szférában nincsenek elérendő célok, nem kell határidőre teljesíteni, nincs akkora nyomás, tehát sokkal kényelmesebb, mint a magánszektor.

„Nem hiába nevezik utóbbit versenyszektornak is, hiszen ott valóban verseny van, hajtani kell. Ennek fényében még érthetetlenebb, miért magasabbak a bérek az állami cégek esetében, ráadásul ekkora mértékben.

– emelte ki. Kérdésünkre, hogy mi segíthetne a jelenlegi helyzet rendezésében, a közgazdász kijelentette: szemléletváltásra van szükség. Egyrészt több támogatásra lenne szükségük a kis- és középvállalkozásoknak ahhoz, hogy több munkahelyet tudjanak teremteni, magasabb bérekkel. Kisebb kellene legyen továbbá a bürokrácia az európai uniós források szétosztásánál, a magánszektort pedig állami megrendelésekkel is lehetne támogatni.

„A másik, ami hozzájárulhatna a hatalmas bérkülönbség eltörléséhez, a rokonok, barátok elbocsátása volna. Hatékonyabbá kellene tenni az állami szektorban a munkát, és az ismerősök helyett kevesebb, de jól képzett szakembert alkalmazni” – zárta Szabó.