Mint kiemelte, a városszinten létfontosságú szolgáltatásokban 625 személy részesül, vannak közöttük idősek, nehéz helyzetben lévő vagy fogyatékos gyermekek, de otthonukhoz kötött személyek is. A városháza szakigazgatóságának képviselője, Andreia Moraru azt válaszolta, hogy

és a 30 százalék egyelőre túl nagy teher lenne a jövő évi költségvetést tekintve. Végül a képviselő-testület tagjai rövid egyeztetés után a városháza szakigazgatósága által előterjesztett 20 százalékos támogatás elfogadásáról döntöttek.

Javult a helyzet, de az ideálistól még messze áll

A Székelyhon megkeresésére Ludescher László elmondta, elégedettek azzal, hogy a marosvásárhelyi városháza megnövelte az összegeket, de nagy szükségük lett volna egy nagyobb mértékű támogatásra. Kiemelte, a megszavazott érték jelentős növekedésnek számít például a bentlakásos ellátás esetében, hiszen az eddigi összeg háromszorosát fogják megkapni, de arányaiban még mindig keveset. A nappali foglalkoztató központokba bejáró személyek esetében is duplájára nő a jövő évi marosvásárhelyi támogatás.

„Nem szabad elfelejteni, hogy az állam megszabja, hogy a saját intézményeiben mekkora összeget lehet, illetve kell elkölteni a gondozottak, bejárók esetében, és ezt várja a civilektől is. De támogatást erre nem ad az állam, vagy csak keveset. Holott

Ezért lenne jó, ha lassan de biztosan nőnének az önkormányzati támogatások. Ideális az lenne, ha a szakminisztérium célirányosan pénzt adna a polgármesteri hivataloknak a szociális szolgálatatásokra, és azok a civilekkel közösen eldönthetnék, hogy helyi szinten mire van szükség, kik a nehéz helyzetben lévők, akiknek segíteni kell. A szakminisztériumi, állami támogatás pedig akkora lenne, hogy minden szociális szolgáltatást kifizethetne az önkormányzat. De messze állunk még ettől.”

Mindenhol másképp

Ludescher Lászlótól megtudtuk, hogy míg Marosvásárhelyen a városháza az első és a második támogatási lehetőséggel él, vagyis pályázatot hirdet és résztámogatást ad – és amint a fentiekből kiderült, 20 százalékát kifizeti a szociális szolgáltatásoknak –, addig

Csíkszeredában a Caritas a fogyatékkal élők számára működtet egy nappali központot, és erre a szolgáltatásra szerződést kötöttek a városházával, amely vállalta, hogy kifizeti az ezzel járó költségeket (évi 160 ezer lejt). Székelyudvarhelyen a hátrányos helyzetű gyermekeknek biztosít ellátást a Caritas, ott a város ezt a szolgáltatást „vásárolta meg”.

A Caritas képviselője szerint sok függ attól, hogy egy-egy polgármester mennyire érzékeny szociálisan, és mekkora támogatást tud és akar adni a szociális szolgáltatóknak. Jó példaként említette Marosszentgyörgyöt, a Marosvásárhely melletti nagyközséget, ahol Sófalvi Szabolcs polgármester és az önkormányzat az otthoni beteggondozásra, de a hátrányos helyzetű gyermekek támogatására is szán helyi költségvetési támogatást.