Aranymise: számot adni az ötvenéves papi szolgálatról

Hivatásív

Az első „lökést” a papságra harmadik osztályos korában kapta. Malomfalván mind templomba járók voltak az emberek – misék előtt sűrű sorokban mentek. Aztán meghalt az espres, és egy hónapig se harangszó, se pap nem volt a faluban. Az emberek ténferegtek. Gyermekfejjel megérezte: pap nélkül, aki legalább vasárnap összegyűjti a népet, milyen árva a falu!

Az érkező, Juhász Antal plébános „más fazonú pap” volt, mint elődje. Énekelt, játszott a gyermekekkel. Tetszetős papi mintát látott benne a kisdiák. Szerette a hittanóráit.
Egy falubeli fiú, Lakatos Pali elment a gyulafehérvári kántoriskolába. Amikor élményeit mesélte, rajongva, sőt irigykedve hallgatta; látta azt is, hogy felfigyelnek a messze tanuló diákra. De ellenkezett is vele.

Régi, meghatározó emlék: egyik földrajzórán nem tudván a fiúk a napi leckét, „bézáródtak az iskolába”. Ám a büntetés ideje alatt bele se néztek a tankönyvbe. Végül nem tudtak számot adni a tudnivalókról. Pofonokkal ért véget a délután. Elkeseredésében az érintett kifakadt: „minek annyit tanulni, úgyse leszünk papok”.

Színes kép

Juhász plébános idejében tilos volt az iskolásoknak táncba járniuk. „Nem volt emiatt félnivalóm – mondta a Székelyudvarhelyi Főesperesi Kerület rangidős papja. Aki mégis megtette, kitérdeltették; aki nem volt táncban, fekete-fehér szentképet érdemelt. Csupán a kis Domokos kapott színes képet, amelyen egy pap felmutatja az Oltáriszentséget.

Szintén Juhászhoz kapcsolódik a történt. A diákok reggel előbb a templomba mentek, utána iskolába. Az első pénteki mise hosszabb volt, így elkéstek. A magyar szakos tanárnő sorba állította őket, és mindenki kapott egy-két pofont. A tanítás végén ateista ügynökök látogattak el az iskolába. Hátukon a fatáska, órák után, sorba állva ateista nevelésben részesültek. Akkor megígérte: „egyszer visszajövök, és bebizonyítom, hogy van Isten”. Juhász pap bácsitól azt tanulta, az üdvösség a legfontosabb, anélkül nem ér semmit az élet. Nem a külsőségek vonzották a papságra. Hiába forgott fenn a kérdés: „A papokat börtönbe viszik, most mész te oda?”

Sokat kell imádkozni

Amikor édesanyja elmondta lelkiatyjának, hogy fia pap akar lenni, azt válaszolta: sokat kell imádkoznia annak az anyának, akinek a fia pappá szeretne válni. „Én nem tudok olyan sokat imádkozni – vallotta be az asszony. És máris jött a válasz: hadd el, mi segítünk!

Édesanyja kísérte a háziszőttes, priccses nadrágú, átalvetős serdülőt a kántoriskolába. Miután ott berendezkedtek – egy egészségtelen kicsi teremben negyvenegyen voltak, négyüknek fél szekrény jutott – elbúcsúztak egymástól. Miután megtett vagy tíz métert az édesanyja, sírva fakadt. Ez nagyon meghatott – mesélte elpárásodott szemmel a szívfacsaró emléket az aranymisés pap az oroszhegyi plébánia irodájában a minap.

Falubéli iskolatársa, Lakatos Pali megbetegedett, és abba kellett hagynia tanulmányait. „Egyedül maradtam – merengett a régi emléken a jubiláns. Aztán megbátorodott. Márton Áron püspök akkoriban szabadult a börtönből. Több mint harmincan végeztek a kántoriskolában. Ekkor már tudta: pap lesz.

Nagy idők tanúi

A teológia éveiről szólva megemlékezett néhai tanárairól. Köztük Pálfi Gézáról is, aki könyvtárosi feladatokkal bízta meg. Így azt a könyvet olvasta el, amit akart. Hat évig az Irodalmi Iskola elnöke volt, előadást is tartott. Jól ment a tanulás. Emlékezetes minden hodegetika, azaz lelkipásztorkodástan óra, amit Isten szolgája Márton Áron püspök tartott. „Gyönyörű előadásai alatt senkit nem kellett fegyelmeznie.” Angelusz atya órái alatt „rengeteg könyvet” kiolvasott – vallja be így utólag. Nemecsek tanár úr tanította a dogmatikát. Szóról szóra bemagolta a téziseket, ugyanúgy le is írta a dolgozatban. Persze a tanár nem hitte el, hogy nem másolta. A számonkérésnél lett is csodálkozás.

Nyáron sem jött haza. Azokban az években sokat építkeztek a teológián, szünidőben ott kőműveskedett. A püspöknél ministráltak.

Ezt-azt meg kellett év közben is javítani – a mennyezet vakolásától a csatornatakarításig. Szentelésük előtt zajlott a teológia gazdasági udvarának költöztetése. Négyen vállalkoztak a munkára. Nem jártak Huber tanár óráira, meg is akarta buktatni őket.

A malter kimarta mindkét kezén hüvelyk- és mutatóujját, úgy ment a püspök elé a székesegyházba – kisebesedett négy ujját kente meg krizmával Áron püspök. Az ötven évvel ezelőtti felszentelés napján 1967-ben esett, havazott, dideregtek Fehérváron a malomfalvi vendégek is. Másnap a primíciás misét követően ismét dolgoztak. Ekkor hívatta Huber tanár vizsgázni…

Állomáshelyek

A Maros mentén kezdte a szolgálatot. A sok filiás Szászrégen után 1970-től Marosjára következett, aztán 1977-től Jobbágytelke, egy leányegyházközséggel. A salétromos templomot újra kellett építeni, de a kommunista időben nem kaptak rá engedélyt. Mégis belevágott. A falu elöljárója külföldön töltött hónapja alatt naponta egy utcányian közmunkáztak. Egy hónap alatt le is bontották a régit, fel is építették az új templomot. Ám akkor kérte Jakab Antal püspököt: azonnal helyezze el.

Helyt kell állni

Nagyon örvendett a nagy egyházközségnek. „Innen hazalátok.” Bár nincs filiája, munka rengeteg van, helyt kell állni.