Az aradi 13-ról a Székely Katonanevelde előtt

A megmlékezésen jelen volt Bencsik János, az Orbán-kormány energiaügyi és otthonteremtési államtitkára, aki beszédében az önrendelkezés, az autonómia kérdésére is kitért, hiszen 1848–49-ben is az volt a cél, hogy az önrendelkezést, a minél szélesebb körű személyi és nemzeti szabadságot biztosítani lehessen a magyarság számára. Bencsiken kívül beszéd hangzott el Rácz Károly polgármester részéről, Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor üzenetét Nagy B. Tamás tolmácsolta, a Magyar Polgári Párt pedig vitéz Zs. Ambrus Ágnest bízta meg az ünnepi beszéd elmondásával. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselőjének beszéde zárta a megemlékezést, melynek végén a székely és a magyar himnuszok csendültek fel, majd a kegyelet koszorúit is elhelyezték.

Emlékplakett a gyóntatópapnak

Az október hatodikai megemlékezés előtt a Nagy Mózes Elméleti Líceumban avattak plakettet az aradi 13 vértanú gyóntatópapjának, Sujánszky Eusztáknak. (Gyöngyös, 1811. ápr. 18. – Imreg, 1875. dec. 7.). A minorita paptanár Egerben tanult, Nagybányán, Lugoson, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden, Nyírbátorban és Aradon szolgált. 1849. okt. 5-én és 6-án vigasztalója és utolsó útra kísérője volt az aradi 13 vértanú közül a tíz római katolikus vallásúnak és az október 6-ára virradó éjjel katolizált Damjanich Jánosnak.

A plakett Vetró B. András kézdivásárhelyi szobrászművész munkája, a Nagy Mózes Egyesület, a katolikus egyház és Sükösd Ede magánvállalkozónak köszönhetően készült el az udvarhelyi Lázár Imre harangöntő műhelyében. Romániában az első műalkotás, amely a vértanúk gyóntatópapjának állít emléket.