Amikor még kocsma is működött a kollégium udvarán

sokkal tágabb világlátást tükröz. Egyik érdekes darabja Bethlen Zsuzsanna könyvtárának az a kéziratos szakácskönyv, amelyről László Lóránt, a Borsos Tamás Egyesület elnöke beszélt. Rámutatott arra, hogy tiszta, foltmentesen megőrzött szakácskönyv, nagy valószínűség szerint másolat, amelyet soha nem használtak. Ez egy tisztázati példány lehet, amelybe a korabeli szakácskönyvekből gyűjtötte össze a recepteket a tulajdonosa. A tartalma, a leírt ételreceptek alapján inkább a polgári konyha felé mutat, mint egy főúri felé.

az alapanyagok mennyisége és változékonysága sem a nagyon gazdagok életmódját, étkezési szokásait tükrözi – mutatott rá a történész. 

Az előadók között Simon Zsolt, a Román Akadémia marosvásárhelyi munkatársa a marosvásárhelyi református kollégium 17. és 18. századi bevételeiről és kiadásairól készített dolgozatát ismertette. Felsorolta, hogy milyen adományokkal segítette a kollégium működését az erdélyi nemesség, valamint a városi polgárság, illetve mire költötték a gabonaadományokból és más forrásokból befolyt összegeket az iskola tanárai és diákjai, melyek voltak a nehezebb évek, illetve mikor és kik éltek a szokásostól eltérően valamivel jobban.

Mivel Marosvásárhelyen a víz századokon át ihatatlan volt, a lakosság – a város szélén sok szőlőssel rendelkezett – bort ivott. Ezt kihasználva,

amelynek legnagyobb haszonélvezői az úgynevezett szeniorok, mai szóval végzős diákok voltak. Megtörtént az is, hogy a haszon érdekében egyesek 14 évig is koptatták a kollégium padjait, mígnem a vezetőség úgy döntött, előre meghatározott mennyiségű fizetést ad a kocsma működtetőinek. 

Pál-Antal Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja az 1848. novemberi császári-királyi megtorló jellegű megszállásról értekezett. Az ülésszak összegzésében pedig kitért arra is, hogy furcsa módon 

holott az intézmény és hatása az erdélyi művelődésre megérdemelte volna ezt.