Hegedűs Ernő a megújuló élet hitét, örömét hagyta örökül szeretteinek. Felesége, Hegedűsné Nagy Ilona minden évben ugyanolyan izgalommal lép be a patakfalvi templomba, mint első alkalommal. Vasárnap hálát mondott a közös kitartásért, illetve azért, hogy együtt továbbvihetik Ernő álmát. 

Hogy ez mennyi? Tizennégy év óta minden helyi kisgyermek ebből tanult meg sízni, úszni, évadonként gyermek- és bábelőadásokat nézhetnek meg együtt, és honismereti túráznak.

Tizennyolc magyarországi vendéggel töltötték együtt a hétvégét: kirándultak, közös asztalt terítettek, tanévnyitó istentiszteleten vettek részt, és vasárnap este mécsesekkel az égi pilóták emlékére világították meg „a patakfalvi kifutópályát”, az iskola felé vezető járdát és lépcsősort.

Visszatekintő

A kezdet visszarepít a 2004-es népszavazásig. A kudarc után az Erdélyhez ragaszkodó repülőezredes tenni akart valami maradandót egy itteni gyermekközösségért.

Mindössze három évig adhatta át személyesen a vállalásuk szerinti tizenkét havi két-két sör árát. Az elmúlt tizenegy évben felesége fogta össze a baráti társaságot. Bár a MALÉV már csak emlék, akárcsak a patakfalvi önálló óvoda, a célok és a tettek nem változtak. Évente csatlakoznak új tagok, és az elhunytak, idősödők helyébe gyermekeik lépnek, majd ők is hozzák barátaikat.

Steinglauber Tamás az istentisztelet után meg is jegyezte: olyan jó látni, hogy épül-szépül a falu.

Kis csodák

Kuczor Erzsébet tiszaugi lelkész a magvető példázatáról beszélt az istentiszteleten. Magvető tettekre buzdított, azzal a hittel, hogy Isten megáldja azokat. A békességért, türelemért, a küldetés teljesítéséért, a magvetés szolgálatáért imádkozott.

Az egy szem búza meséjét népdalokkal, mondókákkal, versekkel tűzdelve mutatták be. Így igei és képes formában is megjelenítették Ernő emlékét – összegezte Geréb László helyi lelkipásztor.

A jótékony társaság minden tagjának név szerint köszönte meg a gyülekezet, hogy immár több gyermekgeneráció röppályáját egyengetik.