A múzeum jelenlegi vezetője édesapjától, Haszmann Pál Pétertől vette át a stafétát, akire 1977-ben, az alapító halála után hárult ugyanez a feladat.

D. Haszmann Orsolya a családi kötelékeken túl is beleásta magát a múzeumalapítás történetébe, kitekintéssel a megnyitása előzményeire, amelyet A csernátoni Haszmann Pál Múzeum története. Intézményalapítás, intézményesülés, a múzeum első évtizedei (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2021) című könyvében összegzett.

Messze földön híres

A kezdet kezdetéről érdekességképpen egy részt idézünk egy a csernátoni múzeum levéltárában őrzött 1972-es jegyzetből, amit az alapító írt. „Munkálatok kezdődtek 1972. június 13-án, kedden, amikor is a villany belső vezetékét csinálták, vezető mester Kézdivásárhelyről Kovács” (Kovács István). Az út kavicsozásáról, a belső vezeték vájatának vakolásáról is olvasható ebben, illetve a közmunkázók neve. Innen ugrunk ötvenévnyit a mába, amikor is elmondható, hogy

De nagy hagyománya van a húsvéti tojásírásnak is, az ehhez kötődő gyermekfoglalkozások rendkívül népszerűek, van, hogy kéthetesre nyúlik ki a tevékenység, hogy a jelentkező óvodai és iskolai csoportok mind sorra kerülhessenek. Idén ötnaposra tervezik a húsvéti készülődést, április 3–7. között fogadják azokat, akik elsajátítanák vagy csak gyakorolnák a tojáshímzést.

A múzeum mellett működő Csernátoni Népfőiskola és a közművelődési egyesület idén is folytatja a magyarországi Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör-programját, amelybe az Amőba Alapítványon keresztül kapcsolódtak be tavaly három műhellyel, Haszmann Gabriella és D. Haszmann Orsolya vezetésével bútorfestő, nemezelő és tojásíró délelőttök zajlanak tavaszig.

Az ünnepi eseménnyel a múzeumalapító Haszmann Pál születésnapjához, május 20-hoz kapcsolódunk, tudományos tanácskozással, előadásokkal, kulturális programmal és kiállításmegnyitóval” – avatott be a tervekbe Orsolya, hozzátéve, idén úgy ünnepel, hogy egyik szeme sír, a másik nevet.

„Az elődeink iránti tisztelettel, büszkén arra, amit megvalósítottak, örülünk annak, hogy a több évtizedes munka ilyen szép történetté alakult. Ez az öröm azonban nem felhőtlen, hiszen

A teljesség igénye nélkül, hadd emlékezzem itt a hozzám legközelebbire, édesapámra, akinek, mondhatjuk, az élete volt ez a múzeum. 2018-ban, amikor 45 éves volt az intézmény,

Akkor álmomban sem gondoltam, hogy az ötvenedik évfordulót édesapám már nem érheti meg. Valami isteni sugallat folytán akkor összegeztünk egy kicsit, csokorba szedtünk történeteket. Ezért is ragaszkodunk ahhoz a kiállításhoz, tudatában annak, hogy már régen le lehetett volna cserélni, szándékosan hagytuk az idei évfordulóra, de átalakítva, interaktív elemeket beépítve, egy kicsit más köntösben fogjuk megmutatni a látogatóknak. Jelenleg is ezen dolgozunk, a tervek megvannak, kezdődik lassan a kivitelezés” – avatott be a részletekbe az intézményvezető.

– zárta a beszélgetést a muzeológus.