A kapálás után többször nótázva ültek a kerti asztal mellett akár késő éjjelig. Egy ideig. Tavaly nyáron ugyanis azzal szembesültek, hogy terményeik egészét nem ők takaríthatják be,

Kedvüket szegte a garázdaság. Voltak, akik elkeseredésükben le is mondtak parcellájukról, aki pedig maradt, csak reménykedni tudott abban, hogy idén nem ismétlődik meg a múlt nyár példája. Csalódnak.

Elege lett, visszamondta

„Teljesen elment a kedvem a tavalyi sorozatos lopások miatt, ezért idén már nem is igényeltem újra a parcellát.

– mondta a lapunk által megkeresett egyik volt parcellaművelő. Nagyon jónak tartja egyébként a kezdeményezést, ami évekig rendeltetésének megfelelően működött. „A tömbházban lakóknak nagy segítség már az is, hogy van egy hely, ahova kimozdulhatnak, a kertészkedés pedig semmihez sem fogható. Nem nagyok a parcellák, 3x15 méteresek, de megfelelőek arra, hogy ne az üzletből kelljen megvegyük a kétes eredetű zöldségeket, hanem mi magunk termesszük meg” – mondta. Retket, salátát, spenótot, sóskát, hagymát, uborkát, cukkinit, karalábét, céklát, murkot, zellert, petrezselymet termesztett, és a szomszédok példájára az utolsó két évben paradicsomot is. „Első próbálkozásomra annyi lett, hogy télire is tudtam befőzni belőle, a tavaly pedig csak a méreggel maradtam.

– fogalmaz a volt kertészkedő.

Más szüretelt

„Már kora tavasszal észleltem, hogy a telet szerencsésen átvészelő három tárkonytőből hirtelen csak kettő maradt. Legyintettem, nem is mondtam a szomszédoknak, mert nem akartam a tavalyi nyár rossz hangulatát felidézni” – mesélte lapunknak az egyik kertészkedő. Nem csak a fűszernövénnyel rövidítették meg – teszi hozzá. „Nem jellemző, hogy nálunk megterem a padlizsán, ezért is voltunk különösen büszkék, hogy a próbából ültetett két palántán gazdag termés mutatkozott, és lett is. Gyönyörködtünk bennük, nagyon vártuk, hogy beérjenek. Lefényképeztük, megmutattuk ismerőseinknek, de ennyivel maradtunk. Más szedte le helyettünk. A nagyobbacskákat elvitte, a gyümölcskezdeményeket leszakította, és a földre dobta” – meséli.

„Ha valakinek azért kell a termés, mert a gyermekei éheznek, szóljon, s ajándékozok neki. De ne lopjon, és rettenetesen dühít, hogy csúfolkodik is a tolvaj.

– panaszolja.

– fogalmaz. Hozzáteszi, hasonlóan jár el a paradicsommal: „amelyik már rózsaszín, leszedem, otthon az ablakban érlelem”. Az uborkát „bébi korában” szüreteli, és szintén nem azért, mert savanyúságként a kis méretűeket szereti. „Azt vettem észre, hogy hoppon maradok, ha arra várok, hogy a kisujjnyi méretűek nagyobbra nőjenek” – állapítja meg.

Elvesztette varázsát

Szóba állva a kert néhány használójával megtudtuk, a közösségre nézve bomlasztó hatása van a lopásoknak. Mint mesélték, tavalyig a legfőbb közös téma a kertészkedés volt. Tanácsokkal segítették egymást, praktikákat osztottak meg, vetőmagokat, palántákat cseréltek vagy ajándékoztak, együtt örvendtek egymás sikerének.

Úgy gondolják, az is lehet, hogy valaki közülük való, aki tudja, hogy melyik parcellán éppen mi van beérve, honnan mit érdemes elvinni. Bár szerveztek már éjszakai „járőrözést”, tettenérés nem történt, a gyanakvás pedig megmérgezi a hangulatot. „Rosszul esett, amikor megtudtam, hogy jövőtől más rendeltetést szán ennek a területnek a városvezetés, de most azt kell mondjam, hogy ha fizetnének, akkor sem vágnék neki még egy keserűséggel teli szezonnak.

– fogalmaz az egyik elkeseredett kertművelő. Azon is gondolkodnak a kertészkedők, hogy ha sikerül tetten érniük, nyilvánosan fogják megszégyeníteni az elkövetőt, bárki is legyen az.