A Siculicidium üzenete: az önrendelkezés nem hóbort, hanem székely hivatás

Már pénteken elkezdődtek a Siculicidium évfordulója alkalmából szervezett programok Madéfalván, amelybe szombaton már Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár is becsatlakozott, ugyanis részt vett a kegyeleti lovas zarándoklaton, amit a madéfalvi vérengzés áldozatai emlékére szerveztek.

korábban írtuk

Kegyeleti lovas zarándoklat a lemészárolt székelyek emlékére

Immár második alkalommal tartották meg a Siculicidum lovas zarándoklatot, amelyben a madéfalvi vérengzés áldozatai előtt rótták le kegyeletüket a résztvevők. Az eseményen Potápi Árpád János is részt vett.

Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere ünnepi beszédét a történelmi események felidézésével kezdte. Mint fogalmazott: az 1764-es madéfalvi veszedelemre emlékezünk, arra az eseményre, amikor székely őseink próbálták megvédeni évszázados katonai hagyományokat.

Mint részletezte, a Madéfalván összegyűlt több ezer székely egy kérvényt szeretett volna átadni a császári katonai parancsnokságnak. Vízkereszt estéjén e kérvénnyel a kezükben tértek nyugovóra, azonban az éj leple alatt a katonaság bekerítette a falut, és harangszó helyett ágyúdörgés rázta meg a települést, majd a császári katonák lerohanták őket. A székelyek részéről nem volt ellenállás. Sokan meghaltak, aki tudott, menekült, másokat foglyul ejtettek és börtönbe zártak.

A jelenre kitérve elmondta, hogy székely ügyet csak székely ember tud képviselni igazán.

„Nekünk, székelyeknek az idei évben lesz lehetőségünk megválasztanunk és küldetést adnunk azoknak az embereknek, akik minket képviselni fognak Brüsszelben és Bukarestben egyaránt. Erkölcsi kötelességünk az itt eltemetett hősi halottakkal szemben ott lenni megfelelő emberekkel azokon a döntéshozói fórumokon, ahol rólunk is születnek döntések. Ennek első próbáját május 9-én kell teljesítsük, hogy ezáltal a diplomácia eszközével érvényesíteni tudjuk közös érdekeinket.

„Annyi mindent kéne még elmondanom/S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom/Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk/S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk… – indította ünnepi beszédét az Ismerős Arcok közismert soraival Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Mint fogalmazott, e sorok azokat az érzéseket mondják ki, amelyek évről-évre idehoznak bennünket január 7-én, a Siculicidium emlékére állított zarándokhelyre.

„Magyarázhatjuk ezt közös történelmünkkel és mindazzal, ami bennünket összeköt: székelyeket, magyarokat, csángókat Erdélyben, a Kárpát-medencében és az egész világon.

Szerinte közösségi szinten is fontos nekünk, székelyeknek ez a nap, hiszen nem csak a vérengzést jelenti 1764. január 7-e, hanem

„Emlékeztetnek mindig arra, hogy olyan otthont kell teremtenünk, ahol önmagunkat és őseink értékeit meg tudjuk őrizni, meg tudjuk védeni. Emlékeztetnek arra, hogy az összetartozás erősítésének, egymás támogatásának, a veszteségek közepette is meg kell maradnia.

Ezt a szívós kitartást a magyarsághoz és a hithez való ragaszkodást mindvégig megőrizték őseink a száműzetésben, ezt adták tovább nemzedékről nemzedékre. Ennek is köszönhetően vagyunk ma itt és hajtunk fejet a több mint 200 áldozat emléke előtt” – fejtette ki a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.

Mint fogalmazott, hasonló célokért szálltak síkra Bocskai, Bethlen és Rákóczi katonái, majd később a 48-as és az 1956-os forradalmárok is.

Az államtitkár Kőrösi Csoma Sándor alakját hozta fel példának, aki kereste a kapcsolódási pontokat a világban. „Legyen ő is példa elköteleződésével és szívós kitartásával számunkra, 21. századi magyarok számára” – fogalmazott Potápi. Hozzátette, hogy 2024-ben több politikai megmérettetés előtt állnak nemzetrészeink a Kárpát-medencében, Romániában, Erdélyben négyszer kerül sor választásra.

„Lássuk be, hogy nemzeti közösségünket csak a politikai intézményrendszerünk megerősítésével tudjuk hatékonyan szolgálni.

Székelynek lenni többet és mást jelentett, mint a nemzeti hovatartozás. Ez külön státus volt. Életforma, melyben fegyveres szolgálat a kötelezettség, örökletes nemesi szabadság az érte járó jog – fogalmazott felszólalásában Hajdu Gábor, az RMDSZ csíkszéki parlamenti képviselője.

Mint részletezte, felmenőink áldozatot vállaltak, rendkívül bátran és eltökélten álltak ki jogainkért, ez pedig a jelenünk és a jövőnk inspirációja is.

Szerinte január 7-e a szabadságjogaink napja.

Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora Kelemen Hunor üdvözletét tolmácsolva kezdett bele ünnepi felszólalásába, majd rögtön személyes, sajnálatos tapasztalatait osztotta meg a közelmúltból az emlékező egybegyűltekkel.

Mint fogalmazott több mint két évtizedes munkája során soha senki nem üvöltötte az arcába ország-világ szeme láttára, hogy

– emlékezett vissza Tánczos arra az esetre, amikor a szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Diana Șoșoacă szenátor ellenséges hangnemben kommentálta a székely zászló kitűzését, és ordibált vele a parlamentben.

„Miért van az, hogy ezer év után is ennyire zavarunk egyeseket a jelenlétünkkel?” – tette fel a kérdést a szenátor.

„Tudnunk kell, hogy miként akarják szilárd akaratunkat, elszántságunkat évről évre megtörni. Látnunk kell, hogyan ágyúzzák a mai Siskovics tábornokok Székelyföldön az erdélyi magyarokat.

Meglátása szerint azért ordítják szembe velünk, hogy nem létezünk, mert

„Üzenjük mindenkinek, akinek hallania kell, hogy Székelyföld létezik, van múltunk és jelenünk, és emiatt lesz jövőnk is. Őseink itt, Madéfalván az életüket áldozták azért, hogy mi ezt a küzdelmet megvívhassuk” – hangsúlyozta az RMDSZ szenátora.

Mint hozzátette, 2024 egy nehéz év lesz, hiszen ez egy olyan év, amikor közösségünk ismét megpróbáltatás elé áll, hiszen több választáson kell ismét erőt felmutatnunk azért, hogy az újkori Siskovitsok ne győzhessenek.

Az ünnepi beszédeket követően a jelenlevő politikai alakulatok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a madéfalvi hősök emlékművét, majd Tamás József nyugalmazott segédpüspök kért áldást a jelenlevőkre.

Ezt követően a magyar és a székely himnuszok eléneklésével zárult a megemlékezés.