A jövőbe vetett hittel ültettek el 450 facsemetét Szentábrahámon

Az unitárius parókia kertjében az öreg almafa alatt, az őszi levelek közül kipiroslanak az ízletes termések. Mellette példás sorokban, a csemeteültető családok nevét mutató táblákkal övezve ereszt gyökeret a jövendő.

Édenkert

A gondos gazdának csak meg kell mozdulnia a kertjében, és máris jól lakik – tapasztaltuk meg Szentábrahámon. Itt egy-egy alma, amott dió kínálja magát az avarból. Berei István helyi unitárius lelkész almalével kínált, miközben a szentábrahámi gyümölcstermesztő múltról beszélgettünk.

A híres Kis-és Nagyküküllő menti bortérkép határán fekvő faluban máig nincs köztemető, hiszen a saját szőlősük végében temetkeztek a családok. Rögtön megértettük, miről szólnak az erre vonatkozó népdalaink.

A falunak híres gyümölcsöskertje is volt, még a kollektív gazdálkodás idején is telepítettek csemetéket. A régiek asztalán egész évben ott volt a gyümölcs – a „fosókaszilvától” a málnán át az útóérésű érő fajtákig.

A gyümölcsfák minden évszakban biztosították a család számára a vitamint: tárolták, aszalták, lekvárt készítettek belőle, a gyümölcspárlat pedig a „székely valuta” volt – sorolta a lelkész.

Biblikusan szólva a Teremtő Ádámot és Évát gyümölcsöskertbe helyezte. Máig a legértékesebbek és a legtöbb gondozást igényik az ember részéről az élethez szükséges legfontosabbakat biztosító „csemegefák”.

Az elmúlt napokban „édenkertet” telepítettek Szentábrahámon – céljuk az őshonos gyümölcsfák visszatelepítése Udvarhelyszékre.

A tervezéstől a kivitelezésig

Egy éve tervezik, hogy az unitárius egyház négyszázötven éves jubileumára ugyanennyi gyümölcsfacsemetét ültetnek el. A helyi egyházközségnek vannak a határban is alkalmas területei, de a papilak melletti dombon illetve az iskolakertben jobban meg tudják óvni a vadaktól az ültetvényt.

– tanácsolta Hatos György kertészmérnök, a telepítés szakmai irányítója. Nyáron, egy hónap alatt, géppel kiásták a gödröket, hogy érlelődjön a termőhely. Nyikómalomfalvi őshonos faiskolából, a megyei Vidékfejlesztési Egyesület támogatásával szerezték be a csemetéket. Az ültetést illetve a további gondozást elsősorban helybéli és a faluhoz kötődő vagy ragaszkodó családok vállalták, de részt vettek a környékbeli lelkészek, a hívek; a Magyar Unitárius Egyház elöljárói, a megyei és a helyi önkormányzat képviselői, Majthényi Tamás Halászi polgármestere, Mátéfi Domokos és Kerestély István gondnokok, a támogatók és a helyi gazdaszövetség. A keresztúri önkéntes tűzoltók és a helyi gazdák ciszternákban vitték a helyszínre a locsoláshoz a vizet.

– fogalmazott Berei István lelkész. Bálint Benczédi Ferenc püspök azért imádkozott, hogy Isten óvja az elültetett gyümölcsfákat és teremjenek majd gazdagon, ugyanakkor óvja a lelkeket is, hogy gazdag termése legyen a Lélek jóságának és szeretetének.

Faültetők reménysége

A nyolcvankét éves Mátéfi Domokos bácsi nem győzte sorolni, hogy milyen élmény volt a közös, jövőteremtő munkálkodás. „Ennyi nép össze tudott gyűlni, több mint kétszázötvenen voltunk. A püspök úr, Lőrinczi Lajos esperesünk is eljött. Kovács István közügyigazgató pedig a családjával vett részt.” Megtudtuk: Domokos bácsi legutóbb tíz évvel ezelőtt ültetett saját kertjébe gyümölcsfát.

A nyolcadik osztályos Csapai Evelin családjával egy almafacsemete gazdájává vált. Örül, hogy a barátaival és szeretteivel élte meg a maradandó élményt – közte a bográcsozást, a harmonikakíséretes közös éneklést, és részesültek a Berei Enikő tisztelete asszony által vezetett nőszövetség asszonyai jóvoltából készített 450 kürtőskalácsból.

Lengyel Tamás diák kiemelte, mennyire jó érzés, hogy mindenki ott van, és mindenik családnak van egy gyümölcsfa csemetéje, amelynek fejlődéséért együtt imádkozott a közösség.

Csemetekertből iskolakertbe

A nagy papkerti kalákát követően a szentábrahámi Benedek Elek Általános Iskola nyolcadikosai közreműködésével az iskolakertben lelt otthonra a fennmaradó száz kisfa. Csapai Bernadett elmondta, hogy

a közös munka során sokat nevettek és „belejöttek” a tevékenységbe.

Reméli, lesz a majdani fákon termés is.

A helyi iskolában tanuló nyolcadikosok közül Szőcs Dóra az egyetlen, aki a tavaly a családi kertbe is ültetett gyümölcsfa csemetét, meggyet és cseresznyét. Idén már termőre is fordultak a fácskák.
Szőcs Enikő iskolaigazgató vallja: „Ültess egy fát, s nem éltél hiába.” Hálás, hogy az iskolakertbe is jutott a négyszázötven csemetéből, és az ültetéssel hozzájárulhattak a jubileumi gyümölcsfatelepítéshez.

Úgy látja, hogy

azzal a szemléletváltással, mely szerint nem érdemes termelni, hiszen olcsóbb a bevásárlóközpontok kínálata, a gyermekek elszakadtak a mezőgazdasági tevékenységtől.

A tanterv sem támogatja a gyakorlati oktatást, így a diákok azt sem látják, hogy egy lágyszárú konyhakerti növényt miként kell elültetni, gondozni. A faültetés és az élménysor megmutatta: a földdel együtt dolgozni boldogság, és a felnövekvők lelkükben kötődnek a természethez.

A nyolcadikosok minden érdek nélkül kapcsolódtak bele az egyházi kezdeményezésbe – lélekben a jó cél vezérelte.

A hosszú életű fák telepítésével, kimenő osztályként, de természethez kötődő lélekkel valódi nyomot hagytak – maguk után, és a következő nemzedéknek. Szeretnék gondozni a csemetéket és követni a fák sorsát.

Növekedjenek, teremjenek!

Szentábrahámon hosszan termő fasorokat ültettek a domboldalra a vallásszabadság jubileumára. Aki fát ültet, élni akar, és értéket szeretne hátrahagyni az utókornak.

Természetes távolságra, szabvány szerint állnak egymás mellett a pónyik-, batur-, Jonathán-, az őszi- illetve kajszibarack, a szilva- és körtecsemeték – mind a jövőbe vetett hit és a megmaradás reményei.

Növekedésükhöz a napjárást is figyelembe vették: a magas növésűek legkívül vannak, hogy ne árnyékolják egymást.