A hitben öröm és békesség lakik – Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutherénus Egyház püspökének pásztorlevele

És döbbenten csodálkozom rá, micsoda belső utat kellett bejárniuk, míg befogadták és felfogták a csodát, a bezárt ajtókon keresztül megjelenő Jézust, a feltámadott királyt, aki megállt a középen, és így köszönt nekik: „Békesség néktek”!

Békesség néktek! Félelmetesen szép szavak ezek! Az ember csak akkor érti és érzi ezt, amikor megéli a hiányt. Amikor nincs békesség. Amikor félelem van, tanácstalanság, kétségbeesés, csalódottság. Amikor megtapasztalod parányi voltodat, amikor mindaz, ami emberileg nézve a biztonságodat jelenti, szertefoszlik. Nem hiába hangzik fel Jézus születésének hírül adásakor, a nyájukat legeltető pásztorok csodálatára a mennyei szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”

Karácsony van, amikor hitünk egyik titkát ünnepeljük, azt, hogy a hatalmas Isten emberré lett, megüresítve önmagát parányivá zsugorodott, hogy az anyaméh áldásaként megszülessen erre a világra, és el tudja mondani nekünk emberi nyelven, mennyire szeret minket.

Ez az újszülött gyermek a későbbi nagypénteki áldozatával, húsvéti feltámadásával, majd mennybemenetelével nemcsak helyet készített a benne hívőknek a mennyei hazába, nemcsak megmutatta a szeretet útját, hanem Isten Szentlelke által azóta is tanít, bátorít, kísér ezen az úton életünk utolsó napjáig.

Kell-e több ok az ünneplésre, mint hogy Jézus születése óta újra van remény, létezik újrakezdés és van feltámadás?! Ennél nagyobb ajándékot nem találunk sem a szerény, sem a gazdag otthonok karácsonyfája alatt, sem a wellness-szállodák vendéglőiben vagy szaunagőzös fürdőiben. Nincs ennél nagyobb mennyei ajándék, amit ember életében kaphat. De ezt az ajándékot elfogadni és felfogni csak hittel lehet, s csak annak a hívőnek sikerül, aki nem spórolja meg a lelki munkát, és a mindenkori tanítványokhoz hasonlóan életét Isten kezébe és akaratába helyezi.

A hitnek van egy nagy titka, testvérek: az, hogy a hitben öröm és békesség lakik.

De ez az öröm és békesség nem az emberi erőfeszítéseink törékeny és mulandó gyümölcse. Ez az, amit maga Jézus ígért: „Az én békességemet adom nektek; nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne féljen.” (Jn 14,27)

Világunk tele van külső és belső harcokkal, és egészen bizonyos, hogy sok-sok nyugtalanságot, békétlenséget hordozunk magunkban mi is. A keresztény ember is fél, kétségbeesik, keresi a békességet, de tudja, bármilyen körülmények között, vagy éppen azok ellenére sem árva. Minden nehéz pillanatában eszébe jut az, amit Bartalis János így fogalmazott meg:

Isten gyermekeiként lépésről lépésre, évről évre tanulunk meg mindent a hit
szemüvegén keresztül nézni, a nyugtalanító helyzetekben is erőt, vagy azok ellenére is erős hitet, igaz örömöt és békességet kérni mennyei Atyánktól. Tesszük ezt azért, mert Jézus születése óta tudjuk, hogy minden helyzetben van újrakezdés, van remény, és lesz feltámadás!

Megszületett a Megváltó, testvérek! Áldott legyen ezért az Úr neve! Ámen!