A háromszéki rákos betegeket Isten hírével hagyják?

Az injektábilis onkológiai gyógyszereket a nyílt forgalmú gyógyszertárak csak március végéig adhatták ki az 1388-as kormányrendelet alapján. Gyakorlatilag április elsejétől ezek a betegek csak imádkozni tudnak, hogy az életüket jelentő kezelésből éppen legyen a kórházi patikákban.

Molnár-Székely Emőke

2011. április 06., 19:472011. április 06., 19:47

Nagy András, a Kovászna megyei Gyógyszerészkamara elnöke (fotó) szerdán sajtótájékoztatón számolt be a háromszéki siralmas helyzetről. Elmondta, hogy amikor a megyei kórház élére új vezető került, mindenki jobbulást várt az egészségügyi rendszert illetően, viszont ez egyelőre nem következett be, mi több, kilátás sincs rá.

Nagy András szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a kórház vezető tanácsában nincs egyetlen gyógyszerész sem. Mi több, Kovászna megye egyik kórházában se jobb a helyzet, hisz a kovásznai meg baróti kórházban van ugyan egy-egy gyógyszerész, viszont a bodzafordulóiban meg a kézdivásárhelyiben egy sincs, és a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Sürgősségi Kórház gyógyszerésze is otthagyta az állását.

Ilyen körülmények között, ha a rákos betegeknek van is a kórházakban gyógyszerük, ki felel azok kiadásáért, ha nincs gyógyszerész? – tette fel a kérdést Nagy András.

A gyógyszerészkamara veztője azt is elmondta, hogy Romániában az egészségügy 2006-ban 1,1 milliárd euróba került, míg 2010-ben ez az összeg több mint négyszeresére, 4,5 milliárd euróra nőtt. Nagy András szerint a különbségnek az egyik oka kétségtelen a gyógyszerek és orvosi műszerek drágulásában van, viszont az is tény, hogy az orvosi ellátás minősége nem javult, és az egészségügyi szakemberek fizetése sem nőtt annyira, hogy ezt a hatalmas különbséget ezzel meg lehetne magyarázni. Kifejtette, a Tăriceanu kormány felduzzasztotta az egészségügyben dolgozó közhivatalnokok számát, viszont az orvosok és aszisztensek bérét nem emelték. „Ha nem fizetik meg kellő képpen a szakembereket, az egész rendszer csődbe megy” – mondta Nagy András, kiemelve, hogy „az orvos is egy ember, akit ha nem fizetnek meg, előbb-utóbb elmegy.”