„Eljártunk edzésre, de megtudtuk, hogy nem lesz lehetőségünk használni a jeget, nem kapunk majd felszerelést. Ekkor keresett meg bennünket Ladó Dénes tanár úr és Rigó László, a későbbi szponzorunk, hogy kipróbálnánk-e a gyeplabdát, mi pedig rábólintottunk” – ismertette a kezdeteket Sándor Ibolya csíkszeredai testnevelő tanár, az egykori csapat játékosa, aki arról is mesélt lapunknak, hogy mivel semmit nem tudtak a gyeplabdáról, nem volt egyszerű a kezdet, viszont gyorsan belerázódtak az új sportágba.

A játékmenet és a szabályrendszer feltérképezésén túl az ütővel sem volt egyszerű megismerkedni: nehéz volt megszokni, hogy nem olyan méretű, mint a jégkorongban használatos hokibot, valamint

A kezdetekben körülbelül tízen voltak, kis idő elteltével azonban két csapat jött létre. Az eleinte ifjúsági csapatban játszó lányok, kinőve azt a korosztályt, felnőtt csapatot alakítottak, helyükre új fiatalok kerültek az ifjúsági csapatba. Nagypályás és kispályás gyeplabdát egyaránt játszottak, előbbit a füves futballpályán, utóbbit a Kájoni János Szakközépiskola tornatermében, illetve az Akarat salakpályáján – idézte fel az egykori játékos, aki azt is elmondta, hogy heti három-négy edzést tartottak valamelyik pályán, mindig délutánonként, mert délelőtt egyesek dolgoztak, mások iskolába jártak.

Hét év alatt ötször nyerték meg a felnőtt országos bajnokságot nagypályán, egyszer pedig kispályán. Emellett a felnőtt csapattal négy alkalommal a Románia-kupát is elhódították. Az ifjúsági csapatnak négyszer sikerült bajnokságot nyernie nagypályán, és háromszor kispályán. Három évben részt vettek a felnőtt csapattal a Bajnokcsapatok Európa Kupáján, továbbá számos más nemzetközi versenyen is szerepeltek. Utolsó versenyük 1996-ban volt Budapesten, amelyen sikerült első helyet szerezniük – tudtuk meg a testnevelő tanártól.

„A csapatnál már 1994-ben nehézségekkel szembesültünk, mivel a román szövetség nem támogatta a felnőtt gyeplabda csapatokat, ezért nálunk is anyagi gondok jelentkeztek. Két évig még együtt maradtunk, majd 1996-ban a már említett utolsó verseny után felbomlott a csapat” – summázta Sándor Ibolya, aki érdekességként még hozzátette, hogy

ahol fél évet játszottak, majd hazatérve, új tapasztalatokkal gazdagodva erősítették a csíkszeredai alakulatot.

Floorball több mint tíz éve

2003-ban fiatal testnevelő tanárként fogott legelőször floorball ütőt és próbálta ki a sportágat Izsák-Székely Lóránt, majd 2006-ban Csíkszéken is elindította az első csapatot. „Szovátán a Bolyai Nyári Akadémián játszottam először floorballt. A tornaterem, ahol az órákat tartottam, kis méretű volt, ezért nem igazán lehetett semmilyen sportágat megfelelő körülmények között játszani, a floorball viszont jó megoldásnak tűnt. A lekicsinyített változatát játszottuk: kis kapukkal és három játékossal. A gyerekek nagyon élvezték, és ami még pozitív volt benne, hogy nem alakult ki olyan nagy különbség a fiúk és a lányok között, mint például fociban. Voltak vegyes csapatok, vagy fiúk a lányok ellen is tudtak játszani” – foglalta össze az elindulás körülményeit.

Rövid időn belül a csíkszeredai és környékbeli testnevelő tanárokat is megcélozták, három pedagógusi floorball-kupát is rendeztek, valamint a diákoknak iskolák közötti bajnokságokat szerveztek.

2008. augusztus 3-án tartották a floorball nagypályás bemutatóját, amely egyben a sportág romániai nagypályás debütálása is volt. Azon a mérkőzésen az aktuális magyar floorball bajnokcsapat, a Dunai Krokodilok, valamint a Csíkszeredai Sportklub országos bajnok jégkorongcsapata mérkőztek meg egymással. Az év decemberében tartották az első csíkszéki floorball-bajnokságot normál méretű pályán – ismertette az egykori testnevelő tanár.

ilyen például Csíkdánfalva, ahol van palánk is, illetve a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában is van egy a Nemzetközi Floorball Szövetség szabványainak megfelelő palánk. A megyeszékhelyen és a környékbeli falvakon kívül floorballoznak még Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön is – tudtuk meg Izsák-Székely Lóránttól.