Sokan vannak olyanok is, akik Csíkszeredába mennek középiskolába, ott találnak egy tánccsoportot, és oda járnak.”

Jól jönne egy zenekar

Jelenleg két csoport is működik Csíkrákoson, a nagyok 5–8. osztályosok, a kicsik 3–4. osztályba járnak, és egy előkészítős, első osztályosokból álló csoport is kialakulóban van. Két kilencedikes is van, akik még mindig visszajárnak táncolni. Hetente két alkalommal tartanak próbát, egy-egy órát. Fellépéseik is szép számmal vannak, karácsony előtt, öregek napján, falunapokkor, eljárnak az András Alapítvány és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett Csűrdöngölőre, az Ezer Székely Leány Napjára,

a Kosz Szilveszter Néptáncfesztiválra, a csíkszenttamási néptáncfesztiválra a Feneketlen tóhoz. De távolabb is gyakran utaznak, testvértelepülések meghívásának tesznek eleget, jártak már Pécsett, Villányban, legutóbb pedig a magyarországi Lepsényben léptek fel. „Fellépéseink vannak, de gondok is akadnak. Az egyik probléma az, hogy nincs zenekarunk. Meg kell oldani valahogy, cédéről vagy adathordozóról játsszuk le a muzsikát. De vannak olyan helyzetek, amikor még erre sincs lehetőség, így jó lenne egy élő zenekar. A másik gond, hogy

van, amikor ezért nem tudunk eleget tenni egy-egy meghívásnak. Ugyanakkor kiszálláskor nekünk kell a buszt intéznünk, esetenként a helyi önkormányzat, a közbirtokosság támogatja az ügyet” – magyarázta a csoportvezető.

A gyerekek is fogynak, annak idején 44-en voltunk az első osztályban, most 14-en vannak. Ha ebből a tizennégyből csak egy-kettő jön, nem sok gyerek gyűl össze. De azért vannak jó példák is, mert itt olyan tanítónénik vannak, akik néptáncra, népi játékokra is tanítják a gyerekeket.”

Az oktató úgy véli, a csoport egy közösség. Egy húron pendülnek, mindenki benne van és csinálja, összefogja őket a közösségi hangulat. „Ez fokozatosan kialakul, szövődnek az összeköttetések, barátságok. A nagyobbaknál lehet ezt jobban érezni, egymást szólítják, egyszerre érkeznek próbára. Mindenképp jó, mert kialakul egy csapat.

Nem az a lényeg, hogy minél többen legyenek, hanem, hogy akik benne vannak, mind odatartozónak érezzék magukat.”

Az alapokat elsajátítani

A csíkrákosi tánccsoportban a helyi táncok oktatását tartják szem előtt, csíki és sóvidéki táncokat tanítanak. Bele-belekóstolnak a kalotaszegibe is, de a lényeg a helyi táncok alapjainak elsajátítása. „Az a célom, hogy az itteni táncokat tanulják meg a gyerekek. Rossz tapasztalataim vannak, egy lakodalomban például, amikor a zenekar áttér csárdásra, akkor a fiatalok leszállnak a táncparkettről, és csak az idősek maradnak, abból is az idősebb korosztály. A fiatal házasok közül kevés van, amelyik ilyenkor táncol. Ez azért van, mert nem tudják, nem volt alkalmuk megtanulni, és nem kedvelik a csárdást. Pedig aki megtanulja, meg is szereti, általában ez így van. Meg hát szép is,

Szép is, mozgalmas, figurás, többféle mozdulat van benne, és  élmény az embernek, amikor táncolja” – hangsúlyozta Fodor Csaba.

Ki veszi át?

Fodor Csaba úgy érzi, az ő ideje mint oktató, kezd lejárni, a lábai is fájnak, „kezd kiöregedni ebből a mesterségből”. Ezt az évet még végigviszi, és reméli, lesz, aki átvegye a stafétát. Mint mondta, a szervezéshez az energiája véges, lassan az oktatáshoz is. „Van egy személy, aki át tudná venni és folytatná, csak meg kell nézni, hogy a körülményekkel hogyan lehet ezt összeegyeztetni. A tanítványom volt, voltak már közös munkáink, tehetséges, ügyes fiatalember. Én most már nem kívánom, hogy menjek, az életem arról szólt, hogy valahol úton voltam, turnéztam, mentem. Szívesen tanítom a gyerekeket, fontos, hogy az alapokat tanulják meg, hogy tudják, hogy mi az övék. Mert nagy a kintről jövő behatás, és egy idő után azt sem tudja, hogy mi az itthoni. Ezt kellene tudatosítani minden gyerekben, hogy abban nőjön fel, ami az övé: Székely gyerekek székely tánccal, székely népdalokkal. Ez az alap, aztán ki tudja, merre viszi őket az élet” – összegzett a tánccsoport vezetője.