Péter Előddel, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium XII. intenzív matematika-informatika szakos diákjával pénteken a nagyszünetben beszélgettünk. Mint kiderült, 11 éves korában kezdett el fotózni. „Azelőtt is nagyon szerettem a természetet, sokat jártam kirándulni, és ebből következett, hogy ezt meg is kellene örökíteni. Sokkal komolyabban öt évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a fotózással. Majd miután elértem pár eredményt, bekerültem egy fotós csoportba, melyet Kristó Róbert irányít. És azóta együtt fotózgatunk” – mesélte Előd, aki kilencedik osztálytól tagja a csíkszeredai Tanulók Háza Alkotóműhely nevű fotókörének.

„Két-három év alatt rohamos volt a fejlődése, élvezet vele együtt fényképezni menni, látszik, hogy nagyon érdeklődik iránta. A természetfotózás a szíve csücske, kedvenc témája a madárfotózás, az állatok fotózása, ebben éli ki magát. Ez egy olyan hobbi neki, amiből talán szakma is lehet” – véli irányítótanára, Kristó Róbert. Hozzáfűzte: „A természetfotózásra rá kell készülni, nem olyan, mint a csendélet. Itt egy pillanattal hamarabb kell gondolkodni, résen kell lenni. Mert amikor meglátod a madarat, az már elszállt. Időigényesebb is, mint mást fotózni. Minimum ezer órát kell ülni a lesben egy évben ahhoz, hogy legyen 5–6 darab képed, amivel díjat lehet nyerni.”

Az Előd nyertes fotója Helgoland szigetén, Németország egyetlen nyílt szigetén készült, és egy szula madarat ábrázol. „Ez a faj az idők során kihalt, eltűnt a szigetről, de pár évtized után újra visszatelepedett. A kép az esztétikai élményen túl, felhívja a figyelmet arra, hogy az ember milyen károsan kihat a természetre, az ökoszisztémára, amelyben él. Nemcsak a tenger tükröződik a háttérben, hanem az emberi kártevés, pusztítás is. Napjainkban szinte nem létezik olyan terület, amelyik érintetlen, igazán vad. Személy szerint én ezt hiányolom a természetből” – magyarázta az ifjú fotós. 

Természetesen nem a Verőfényben című fotója az első, amelyért díjat kapott. A legelső sikert a minden évben kiírásra kerülő Tiszta levegőt mindenkinek fotópályázat első díja jelentette 2007-ben. 2009-ben a Szülőhazám e Föld című pályázaton az első ötven kiállított kép között volt a munkája Gödöllőn. A CSTIT által meghirdetett Diákfotó pályázaton 2009-ben harmadik díjat, 2010-ben második díjat, idén pedig első díjat kapott a beküldött alkotásáért.

„A fotózáson kívül szeretek sportolni, mostanában igaz, inkább a tanulás foglal le, mert kell készüljek az érettségire. Szabadidőmben a barátaimmal töltöm az időt, és persze a fotózással, de mostanában elmaradnak ezek a suli miatt. Még folyamatban van a döntés, hogy hol szeretnék továbbtanulni, de mindenképp valami természettel kapcsolatos szakra felvételiznék. Számomra ez a díj egy elismerés, hogy jól teszem, amit teszek, és esetleg egy jel arra, hogy érdemes foglalkozni vele” – fejtette ki Előd, aki az interjút követően megkérte fotós kollégámat, hogy megnézhesse a fotós felszerelését, és rögtön közös nyelvet beszélvén, elmerültek a pixelek és optikák világában...